Sárkány égi tavon

A Szárnyas Sárkány, az utcaszínházak fesztiválja közel két évtizede minden nyáron sok érdeklődőt vonz Nyírbátor főterére. Lapunk munkatársa, Széman Richárd tizennyolcadszor töltötte be a fesztivál-fotográfusi tisztséget, ám ezúttal mások művészetének megörökítőjéből a helyiek figyelmessége folytán ünnepeltté lépett elő.

Mészáros Tibor

Széman Richárdot mindig megállították az utcaszínházak produkciói. Szerette a nem hivatásos színészek elkötelezett lelkesedését, elszántságát. Közelebbi kapcsolatba akkor került ezzel a világgal, amikor az újságíró-fotós iskolában vizsgamunkájához éppen ezt a kissé titokzatos, kissé takarásban lévő, de mindenképpen nagyon érdekes világot választotta témájául. A vonzalom a színjátszás e mostohagyermeke iránt azóta is megmaradt. Nem csoda hát, hogy kollégánk idén sem hiányzott a Szárnyas Sárkány fesztivál megnyitójáról, és az azt követő eseményekről.

Kémeri Attila, az Ördögszekér Bt. művészeti vezetője állt elő először azzal a gondolattal, hogy a tizennyolc év alatt felhalmozódott fotóanyagból egy kiállításra való válogatást kellene összeállítani. Az ötletet tett követte, szponzorokat szerzett a kiállítás költségeinek fedezésére, és idén már a fesztivál része volt az a fotókiállítás is, amely Sárkány égi tavon címmel nyílt meg a Szent Ferenc galériában.

A Szárnyas Sárkány fesztivál tehát az utcaszínházak nyári seregszemléje és találkozóhelye Nyírbátor főterén. A rendezvényhez a természetes díszletet a katolikus templom, a minorita kolostor és a csillogó vizű tó adja. A Szent Ferenc galéria pedig a templomot és a kolostort összekötő folyosó, amely igen alkalmas táblaképek kiállítására.

Széman kollégánk a kultúra fotósaként korábban megfordult már országos hetilapoknál, vagy olyan műhelyekben, mint a Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat, a Füstölgő, majd a Starface stúdió és a kerületi újságok. Az ezekből összeadódó sokéves tapasztalattal felvértezve talált rá arra a kifejezésmódra, amely a hagyományos fotózást egészítette ki az ízléssel alkalmazott számítógépes lehetőségekkel. Ebből teremtett olyan összetéveszthetetlenül egyéni stílust, amelyre már a hazai fotózás fellegvárában, a Mai Manó múzeumban is felfigyeltek. Ottani nagysikerű kiállításáról mi is beszámoltunk. Ezzel a kifejezésmóddal – a színpad körüli, és a színfalak mögötti élet mozzanatait megörökítő képeket a számítógép segítségével új környezetbe helyezve – egy olyan képi világot tár elénk, aminek főszereplője ugyan a színész, de témája nem az előadás, hanem a szereplők színpadon kívüli sorsa, és amiről csakis ez juthat eszünkbe: ízig-vérig művészi.

Egy rendhagyó kiállításhoz rendhagyó megnyitó is dukál. Az ORT-IKI utcaszínház titokban olyan megnyitót rendezett Széman Richárd és kiállítása tiszteletére, amelyben egy óriási fényképezőgép formájú doboz, élő angyalka, zsinóron vezetett pillangók, és végül a fényképezőgépből hirtelen előlépő kínai kisfiú játszotta a főszerepet, alaposan meglepve ezzel közönséget és kiállítót egyaránt.

Kollégánk kiállítása nagy feltűnést keltett, melynek további sorsa már a helyszínen hónapokra eldőlt. Így amíg az Erzsébetligeti Színházban mi, kerületlakók is megnézhetjük a képeket, türelmesen ki kell várnunk, amíg a kiállított anyag végigjárja az ország nagyvárosait, majd a déli határt átlépve Zentán, Szabadkán és Magyarkanizsán teszi ismertté a Széman nevet, és végül ennek a „turnénak” a végén talán hazaérkezik a XVI. kerületbe. De ne vonják össze a szemöldöküket, a sorrend nem Széman Richárdon múlik, hanem a szponzorokon. Ő csak arról tehet, hogy ilyen színvonalas anyagot alkotott.