A közeljövőben valószínűleg helyet kell szorítanunk egy új névnek azon a listán, amelyik a XVI. kerület országhatárainkon túl is ismert alkotóit sorolja fel. A kerületünkben lakó Hegedüs Sándor megírta első regényét, és ez olyan jól sikerült, hogy rögtön egy olyan kiadó vette gondozásba, amelyiknek Magyarországon kívül még négy európai országban vannak bejáratott útvonalai a könyvek terjesztéséhez.
Mészáros Tibor
Hegedüs Sándor építési vállalkozó, így foglalkozásából valószínűleg senki nem következtetne arra, hogy ígéretes irodalmi karrier előtt áll. Ez év májusában megjelent regénye, Az emberiség bölcsője azonban már annál inkább utal erre. Ennek bizonyítéka többek között az is, hogy az ausztriai székhelyű, többszörösen kitüntetett, és kifejezetten elsőkönyves tehetségek felkutatására szakosodott Novum kiadó azonnal igent mondott a könyv kiadására, hogy aztán Magyarország, Ausztria, Svájc, Németország és Spanyolország könyvpiacaira is eljuttassa felfedezettje regényét.
Hegedüs Sándor 42 éves. Mindig is érezte magában a hajlamot az írásra, és munka közben is sokszor forgat a fejében olyan gondolatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy előbb utóbb egy könyv lapjain lássa viszont azokat. Az Emberiség bölcsője csak önálló műként az első kísérlet, mert egy antológiában néhány alkotótárssal közösen már szerepelt a neve.
Első regénye témájául sorskérdéseket is feszegető, globális problémát választott. Mélységesen felkavarta annak a híradásokból mindnyájunk által ismert eseménynek a következménye, amelyik 1994. április 6-án történt Ruanda fővárosa, Kigali reptere fölött. Az a repülőgép, amelyen két afrikai ország, Ruanda és Burundi elnökei utaztak, merénylet áldozata lett. Mindketten hutu származásúak voltak. Az esemény újra fellobbantotta az évszázados hutu-tutszi ellentétet, amely a XX. század egyik legvéresebb népirtásához vezetett.
Hegedüs Sándor ebbe az erőszak tobzódásának kitett környezetbe helyezi bele három fiktív szereplőjét. A regény a szerző szándéka szerint nem a történeti hitelességre törekszik, csak azt akarja bemutatni, az emberi faj ilyen kiélezett, fegyverek uralta helyzetekben milyen alacsony szintű gondolkodásra, milyen állatias cselekvésekre képes. Egyúttal emlékezteti az olvasót a világ, és benne az ENSZ közönyös tehetetlenségére, miközben az emberiség szégyenére Afrikának ez a része kilencven napig egy féktelen népirtás helyszínévé vált.
A regény a merénylet másnapján játszódik Afrikában, mai tudásunk szerint az emberiség bölcsőjében. Joseph Serrault fehérbőrű francia állampolgárként, Marie Turambe pedig szeretteiért aggódó őslakos nőként, anyjával és öccsével próbál menekülni a népirtás helyszínéről. Philip Dushabe viszont a sértett nép fia, a bosszú embere, fegyverrel a kezében áll a másik oldalon. E három embert ezen a napon egy helyre tereli a sors. E három ember helyébe képzeli magát a szerző, és helyettük, egyes szám első személyben, mintegy saját személyes élményeként meséli el ennek a borzalmakkal teli napnak a történéseit, az emberi méltóság, az élet, és a remény megsemmisülését.
A láttatásnak ez a formája szinte a képszerűségen is túlmutató erővel jeleníti meg a helyzeteket, szinte a helyszínen érezzük magunkat, és részeseivé válunk az eseményeknek.
A könyvet olvasva teljesen indokoltnak érezzük a kiadó érdeklődését, és kíváncsian várjuk a szerző további munkáit, amelyek már messze nem ilyen drámaiak. Sőt lesz bennük egy kis humor is, egy kis szex is, egy kis történelem is. Fejben már készen vannak, csak le kell írni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése