Elfogyott

Szerencsére az utóbbi években nem ritka, hogy valamilyen kerületünket érintő kiadvánnyal gazdagodhat könyvespolcunk. Az azonban valószínűleg rekord, hogy a Lantos-Teszák szerzőpáros kerületi történelemkönyve, a Kerület története rajzokban első kötete kevesebb, mint két hónap alatt az utolsó példányig elfogyott. A siker titkait próbáltam megfejteni Teszák Sándor társaságában.

Mészáros Tibor

Amikor felkerestem a népszerű grafikust, tudtam, könnyebb egy kötetre való rajzot kicsikarni belőle, mint egy komoly mondatot, de azért szorgalmasan próbálkoztam. Ennek eredményeképpen elmondta, először is kettőjük viszonyáról azt kell tudni, hogy Lantos Antal a Népsza-badságot olvassa, ő, Teszák Sándor pedig a Magyar Nemzetet. Kettőjük viszonya ennek ellenére abszolút felhőtlen.

– Imádom az öreget – mondta a 71. életévét nemrég betöltött, „fiatal”, a mindig mosolygós, kamaszcsínyekre állandóan kapható Teszák. – Bámulatos memóriája van, mindent tud, semmit nem felejt el, amit egyszer elolvasott. A rajzaim alá fejből diktálta azokat a velős kis mondatokat, amelyek a rajzokkal együtt így is teljes képet adnak a kerület történetéről. Ő választotta ki, melyek legyenek azok a mozzanatok, amelyeket lerajzoljak. Ha ezeket az adatokat most kellett volna összeszednünk, a könyv még most sem lenne kész. Közös munkánkról a legjobb emlékeim vannak. De itt rögtön meg kell említenem Tóni bácsi két munkatársát, Börcsökné Lábas Hildát, a könyv tördelőszerkesztőjét, és Széman Richárd fotográfust akik nélkül szintén sokkal lassabban állt volna össze a kötet. Minden pillanatban rendelkezésünkre álltak, nem tudtunk olyat kérni tőlük, amit nem teljesítettek. Néha szemtelenül Hilda férjét is befogtuk a cél érdekében, és ő is zokszó nélkül segített nekünk. Igaz, voltunk annyira óvatosak, hogy aztán nem kérdeztük a feleségétől, miket mondott utólag a hátunk mögött. Különben azért is jó, hogy ilyen csapat jött össze, mert a kerület történetéről még két ugyanilyen kötet fog nyomdába kerülni, hiszen az elfogyott első kötet még csak a kezdetektől 1904-ig öleli föl kerületünk történetét.

El kell mondanom még azt is – folytatta Teszák Sándor – hogy a könyvet eredetileg gyerekeknek szántuk, de úgy tűnik szüleik, nagyszüleik körében lett igazán népszerű. Persze azért eljut a gyerekekhez is, mert Kovács Péter polgármester ajánlása nyomán a kerület iskolái is vásároltak néhány kötetet saját könyvtáruk számára. Valamibe nyilván beletrafáltunk, mert már megkerestek Csepelről is, hogy szeretnének egy ugyanilyet a saját kerületükről, és nyilván máshol is követőkre találunk majd. Csak azok nem lesznek ilyen tökéletesek, ha nem én rajzolom a képeket – mondja, és hosszan nevet a poénon. Azt hiszem – folytatja –, erre a minket mindenben támogató Kovács Péter is büszke lehet, hiszen úttörők vagyunk ebben a műfajban. Úgy általában is nagyon kedvező a könyv fogadtatása. Nem is gondoltuk, hogy utánnyomásra lesz szükség. Ha próbálom megfejteni a siker titkát, talán ez lehet: kevés, de velős szöveg, és sok, humoros rajz. Továbbá benne lehet az is, hogy mindketten imádjuk lakhelyünket. Ha csöng a telefon, én így szólok bele: Teszák Sándor Magyarország. És ha éppen Tóni bácsi hív, ő meg így: Lantos Antal Rákosszentmihály. Ez nagyjából olyan mini ars poetica is a részünkről.

Teszák Sándornak nagyon össze kell szednie magát a közeljövőben, mert a küszöbön álló má-sodik kötet megrajzolása mellett eleget kell tennie egy belga, egy portugál, egy szlovák, és egy olasz karikatúrapályázat meghívásának, itthon pedig az Új Tükör és a Vadászújság felkérésének.

Ki gondolta, hogy ide jutok – mondta búcsúzoul Teszák, hiszen az első kiállításom a Népfront mosókonyhájában volt, amit a nyomorúságos környezet miatt el is neveztünk el is neveztünk Mária Valéria Galériának.