Mint tudjuk, a miniszter szó eredeti jelentése szolga. Ha valakire, hát Varga György zeneiskola igazgatóra igazán érvényes e szó eredeti jelentése. Mert ő valóban szolgálta a zeneoktatás ügyét, szinte a semmiből építette fel, és tette kiemelt, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező oktatási intézménnyé a Rácz Aladár Zeneiskolát. Hogy ebben kitűnő kollégák voltak a segítségére, az is az ő érdeme, hiszen azt bizonyítja, jól választott közülük.
Mészáros Tibor
Ha valaki véletlen tévedt be június 22-én a Rácz Aladár Zeneiskola koncerttermébe, egészen biztosan azt hihette volna, hogy egy átlagos, hétköznapi koncertbe botlott. Sem
milyen külsőség nem utalt arra, hogy itt most egy egyszeri, megismételhetetlen esemény zajlik. Legfeljebb az tűnhetett volna fel, hogy aki a kerület kulturális életében számít, mind ott szorong a koncertteremben. Önkormányzati vezetők, képviselők, óvoda-és iskolaigazgatók mind-mind szerettek volna búcsúzóul még egy-két szót beszélgetni Varga Györggyel, a Rácz Aladár Zeneiskola leköszönő igazgatójával. Vagy éppen névjegyet cserélni, hiszen Varga György csak az igazgatói székből áll föl, nem tűnik el egyik napról a másikra a kerület életéből. Egy darabig még visszajár majd, hogy segítse utódja munkáját, és nyilván a hosszú évek alatt kialakult barátságokat is ápolja majd a jövőben is.
Június 22-én mégis a búcsú érzéséé volt a főszerep. Varga György kiállt a közönség elé, és miközben az iskola legjobb, legsikeresebb tanítványait szólította a pódiumra némi kis visszatekintést adott az iskola életéből.
Berecz Mihály Scarlatti szonátái között elmondta, megható számára az a szeretet, amivel lépten-nyomon találkozik a kerület utcáit járva. Volt tanítványok szülei szorongatják a kezét, megölelik, a tanítványoktól puszikat kap, egyszóval árad felé a szeretet. Majd Berecz Misit, a kiemelkedő tehetségű zongoristát dicsérte, bár rögtön megjegyezte, nem a világsztárok nevelése, hanem a zeneértő, érzelemgazdag, művészetre fogékony emberek nevelése volt a fő cél.
Persze mindig öröm, ha az ember olyan tehetségekbe botlik, mint Király Tamás, aki a zenei szakközépiskolát kihagyva egyenesen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára nyert felvételt. Tamás virtuóz, mégis finom gitárjátéka után egy másik kiválóság, Fehér Ádám következett, aki egy egymillió forintos tubával érkezett. Ő is több nemzetközi díj tulajdonosa, és az ő hangszere aprópóján Varga György megemlítette, hogy az iskolának sok jó hangszere van. Közülük is kiemelkedi a Schimmel márkájú zongora, amelyik húszmilliós értéket képvisel, de az igazi gyöngyszem az a Steinway, ami még ennél is értékesebb. Nagy megtiszteltetés, hogy mindkettőt Bogányi Gergely világhírű zongoraművész avatta fel. Horváth Bencének azonban, akiről az igazgató úr szerint már ma egy regényt lehetne írni, be kellett érnie a Schimmellel, de Chopin interpretációja így is hatalmas
tapsot érdemelt. Akárcsak Magda Balázs zongorakíséretével Hoffer Miklós szaxofonjátéka, amelynek kapcsán Varga György elmesélte, a zeneiskolának – és mi tudjuk, személy szerint neki – nagy szerepe van abban, hogy Magyarországon is meghonosodott a felsőfokú szaxofon oktatás.
A sok klasszikus zene után Fran Diána, aki eredetileg maga is klasszikus zongoristának indult, most a jazz világába kalauzolta a hallgatóságot. Saját énekét kísérte zongorán nagy sikerrel. Végül pedig a kolléganő, Molnár Marica lépett a színpadra, hogy egy musical-részletet követően az ABBA világhírű slágerével, a Thank you for the music cíművel mondjon köszönetet a búcsúzó igazgatónak.
Ezek után Varga György még kézbe vette a mikrofont, és mondott néhány búcsúmondatot, de sietnie kellett, hogy előbb érjen mondandója végére, mint ahogy a meghatódottság erőt vesz rajta.
A jelen lévő közönség hosszú percekig felállva tapsolt.
Mészáros Tibor
Ha valaki véletlen tévedt be június 22-én a Rácz Aladár Zeneiskola koncerttermébe, egészen biztosan azt hihette volna, hogy egy átlagos, hétköznapi koncertbe botlott. Sem
milyen külsőség nem utalt arra, hogy itt most egy egyszeri, megismételhetetlen esemény zajlik. Legfeljebb az tűnhetett volna fel, hogy aki a kerület kulturális életében számít, mind ott szorong a koncertteremben. Önkormányzati vezetők, képviselők, óvoda-és iskolaigazgatók mind-mind szerettek volna búcsúzóul még egy-két szót beszélgetni Varga Györggyel, a Rácz Aladár Zeneiskola leköszönő igazgatójával. Vagy éppen névjegyet cserélni, hiszen Varga György csak az igazgatói székből áll föl, nem tűnik el egyik napról a másikra a kerület életéből. Egy darabig még visszajár majd, hogy segítse utódja munkáját, és nyilván a hosszú évek alatt kialakult barátságokat is ápolja majd a jövőben is.Június 22-én mégis a búcsú érzéséé volt a főszerep. Varga György kiállt a közönség elé, és miközben az iskola legjobb, legsikeresebb tanítványait szólította a pódiumra némi kis visszatekintést adott az iskola életéből.
Berecz Mihály Scarlatti szonátái között elmondta, megható számára az a szeretet, amivel lépten-nyomon találkozik a kerület utcáit járva. Volt tanítványok szülei szorongatják a kezét, megölelik, a tanítványoktól puszikat kap, egyszóval árad felé a szeretet. Majd Berecz Misit, a kiemelkedő tehetségű zongoristát dicsérte, bár rögtön megjegyezte, nem a világsztárok nevelése, hanem a zeneértő, érzelemgazdag, művészetre fogékony emberek nevelése volt a fő cél.
Persze mindig öröm, ha az ember olyan tehetségekbe botlik, mint Király Tamás, aki a zenei szakközépiskolát kihagyva egyenesen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára nyert felvételt. Tamás virtuóz, mégis finom gitárjátéka után egy másik kiválóság, Fehér Ádám következett, aki egy egymillió forintos tubával érkezett. Ő is több nemzetközi díj tulajdonosa, és az ő hangszere aprópóján Varga György megemlítette, hogy az iskolának sok jó hangszere van. Közülük is kiemelkedi a Schimmel márkájú zongora, amelyik húszmilliós értéket képvisel, de az igazi gyöngyszem az a Steinway, ami még ennél is értékesebb. Nagy megtiszteltetés, hogy mindkettőt Bogányi Gergely világhírű zongoraművész avatta fel. Horváth Bencének azonban, akiről az igazgató úr szerint már ma egy regényt lehetne írni, be kellett érnie a Schimmellel, de Chopin interpretációja így is hatalmas
tapsot érdemelt. Akárcsak Magda Balázs zongorakíséretével Hoffer Miklós szaxofonjátéka, amelynek kapcsán Varga György elmesélte, a zeneiskolának – és mi tudjuk, személy szerint neki – nagy szerepe van abban, hogy Magyarországon is meghonosodott a felsőfokú szaxofon oktatás.A sok klasszikus zene után Fran Diána, aki eredetileg maga is klasszikus zongoristának indult, most a jazz világába kalauzolta a hallgatóságot. Saját énekét kísérte zongorán nagy sikerrel. Végül pedig a kolléganő, Molnár Marica lépett a színpadra, hogy egy musical-részletet követően az ABBA világhírű slágerével, a Thank you for the music cíművel mondjon köszönetet a búcsúzó igazgatónak.
Ezek után Varga György még kézbe vette a mikrofont, és mondott néhány búcsúmondatot, de sietnie kellett, hogy előbb érjen mondandója végére, mint ahogy a meghatódottság erőt vesz rajta.
A jelen lévő közönség hosszú percekig felállva tapsolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése