Március 29-én az Erzsébetligeti Színházban a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház elő-adása arra volt remek példa, hogyan lehet egy jól ismert klasszikus drámát olyan rendezésben előadni, amelyik hűen ragaszkodik az eredeti történethez, de ötletes, ízléssel megválasztott külsőségeivel az újdonság élményét nyújtja azoknak is, akik már sokszor voltak részesei Fe-derico Garcia Lorca fekete drámájának.
Csurulya Csongor rendező azzal lepte meg a közönséget, hogy kivitte a színházterem elé a gyászt. Az előadásra érkezők már az aulában részeseivé váltak az előadásnak, mert ott állt a ravatal, amelyet a történet szerinti megözvegyült anya és lányai álltak körül. Így az előadás már akkor elkezdődött, amikor a közönség még csak gyülekezett. Majd felgördült a függöny, és kezdetét vette az ádáz küzdelem az ősi törvényt szerint nyolc év gyászt leányaira kénysze-ríteni szándékozó anya, és a női létük hajnalához érkezett, vágyak és remények tüzétől hajtott lányok között. A szabad világot csak néhány fehér ablakkeret jelképezte a koromfekete drapé-riától övezett színpadon. A feszültséget nem csak a szikrázó szócsatákká durvuló párbeszé-dekkel érzékeltette a rendező, hanem a mozgásszínházaktól átvett elemeket is alkalmazó kife-jező, már-már koreográfiára emlékeztető összehangolt mozdulatokkal is: a vágyakozást az egy-szerre az ablakok felé nyújtózó karok, a kényszerű engedelmességet az anya egy bizonyos mozdulatára válaszoló, szinte katonásan egyszerre végrehajtott karmozdulat a lányok részéről.
P. Fincziski Andrea kitűnőt nyújtott Bernarda Alba szerepében. Tekintetétől felforrósodott a levegő, testtartása ellentmondást nem tűrő erőt sugározott, mondatai mind parancsok voltak, tettei látszólag nélkülözték az érzelmeket. Az előadás szereplői végig jól érzékeltették a már-már gyilkos indulatokba átcsapó ellentétet, amely az anya által képviselt erkölcsi parancs, és a lányok combján felkúszó forróság, az ajkaikat égető tűz kényszerítő ereje között feszült.
A jól megválasztott jelképes díszlet, a szereplők erőteljes játéka, a fehér ablakkereteken kívül csupán fényeffektusokkal megtört fekete környezet, és természetesen Garcia Lorca remekmű-ve szerves egységben keltette a nézőben azt az érzést, amit úgy hívunk, hogy dráma.
Csurulya Csongor rendező azzal lepte meg a közönséget, hogy kivitte a színházterem elé a gyászt. Az előadásra érkezők már az aulában részeseivé váltak az előadásnak, mert ott állt a ravatal, amelyet a történet szerinti megözvegyült anya és lányai álltak körül. Így az előadás már akkor elkezdődött, amikor a közönség még csak gyülekezett. Majd felgördült a függöny, és kezdetét vette az ádáz küzdelem az ősi törvényt szerint nyolc év gyászt leányaira kénysze-ríteni szándékozó anya, és a női létük hajnalához érkezett, vágyak és remények tüzétől hajtott lányok között. A szabad világot csak néhány fehér ablakkeret jelképezte a koromfekete drapé-riától övezett színpadon. A feszültséget nem csak a szikrázó szócsatákká durvuló párbeszé-dekkel érzékeltette a rendező, hanem a mozgásszínházaktól átvett elemeket is alkalmazó kife-jező, már-már koreográfiára emlékeztető összehangolt mozdulatokkal is: a vágyakozást az egy-szerre az ablakok felé nyújtózó karok, a kényszerű engedelmességet az anya egy bizonyos mozdulatára válaszoló, szinte katonásan egyszerre végrehajtott karmozdulat a lányok részéről.
P. Fincziski Andrea kitűnőt nyújtott Bernarda Alba szerepében. Tekintetétől felforrósodott a levegő, testtartása ellentmondást nem tűrő erőt sugározott, mondatai mind parancsok voltak, tettei látszólag nélkülözték az érzelmeket. Az előadás szereplői végig jól érzékeltették a már-már gyilkos indulatokba átcsapó ellentétet, amely az anya által képviselt erkölcsi parancs, és a lányok combján felkúszó forróság, az ajkaikat égető tűz kényszerítő ereje között feszült.
A jól megválasztott jelképes díszlet, a szereplők erőteljes játéka, a fehér ablakkereteken kívül csupán fényeffektusokkal megtört fekete környezet, és természetesen Garcia Lorca remekmű-ve szerves egységben keltette a nézőben azt az érzést, amit úgy hívunk, hogy dráma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése