A fenti cím lehetne akár egy utazási iroda csalogató reklámmondata is. Ám ezúttal a résztvevőknek nem kellet buszra vagy vonatra szállniuk. Kőváriné Seres Enikő, a Sashalmi Tanoda pedagógusa csak képzeletbeli utazásra hívta az iskola negyedik osztályos tanulóit, és a bemutató órán részt vevő kollégákat. Egy dologban azonban ez az utazás nagyon hasonlított egy valódi osztálykiránduláshoz. A résztvevők a végére garantáltan megéheztek.
Mészáros Tibor
A Kertvárosi Pedagógiai Napok részét képező földrajzóra minden tekintetben rendhagyó volt. Már a köszönés sem úgy zajlott, ahogy megszoktuk. A diákok nem a szokásos, kórusban elnyújtott jónapot kívánokkal köszöntötték a vendégeket. Ehelyett Seres Enikő arra kérte a gyerekeket, válasszanak ki a megjelentek közül valakit és mosolyogjanak rá. Ezzel egycsapásra egy egész órára szóló kontaktus teremtődött vendégek és vendéglátók között. Ettől kezdve egy csapat voltunk.
A tanári asztalon kis, rozsdamentes anyagból készült bogrács csillogott, a tábla szélén paprikafűzérek, az asztalokon pogácsa, kis kosárkákban krumpli, répa, hagyma, a falon a magyar ételek listája, egyszóval az osztályteremben minden a gasztronómiára emlékeztetett. A négyes csapatokat képező tanulók pedig hozzáláttak a játékos feladatok megoldásához.
Többek között olyan ételek képét kellett elhelyezni hazánk térképén, amelyeknek nevében helységnevek szerepelnek, utalva az ételek származási helyére. Így nemsokára a Bakonyt a bakonyi sertésszelet, a Hortobágyot a hortobágyi palacsinta, Békéscsabát a csabai kolbász képe takarta el. Az egyik feladatlapon ételeink régi, népies neveit kellett összepárosítani a mai elnevezésükkel, a másikon azt kellett bejelölni, melyik étel milyen alapanyagokból készül. Előkerült a miskolci kocsonyáról szóló híres anekdota is, és szóba kerültek híres emberekről elnevezett híres ételek, olyanok, mint a Jókai bableves, vagy a Kossuth kifli. Majd a képzeletbeli utazás a határon túl folytatódott. Székely ételek neveit kellett összepárosítani azokkal a gyümölcsökkel, zöldségekkel, terményekkel, amelyekből készültek. Végül még egy kis gasztronómiai nyelvészkedésre is sor kerülhetett. Gondolták volna, hogy a peccsdzsem maszlinás borkányban nem más, mint a csipkebogyólekvár befőttes üvegben?
Végül már el is felejtettük, hogy valójában földrajz, vagy környezetismeret, magyar, vagy történelem órán ülünk, hiszen az előadás a tudnivalók olyan szerteágazóan széles körét ölelte fel, ráadásul olyan könnyen befogadható stílusban, hogy csak azt érzékelhettük, sokkal többet tudunk az ételekről, a nyelvről, a földrajzról és még számtalan egyéb érdekességről, mint egy órával korábban.
Nem lehet persze szó nélkül hagyni azt sem, hogy a módszeren kívül a tanár egyéniségének óriási szerep jut abban, hogyan tálalja, hogyan „adja el” tantárgyát diákjainak. A kollégák elmesélték, Seres Enikővel előfordult már, hogy egy évvel később adtak iskolába egy gyereket azért, hogy az ő osztályába kerülhessen. Amit a bemutató órán elénk tárt, annak nem voltak tantárgyi határai, és talán komplex intelligencia fejlesztésnek nevezhetnénk.
Egy másik teremben Genczlerné Sarkadi Eleonóra arra mutatott példát, hogyan lehet megismertetni az egészséges táplálkozás alapszabályait a fiatalokkal. Ehhez az iskola nyolcadikosai voltak partnerei. Egy-egy diák részletesen feldolgozta egy-egy szeletét mindannak, amit a tudomány mai állása szerint tudni lehet szervezetünk egészséges táplálásáról. Az előadásban főszerepet játszott az interaktív elektronikus tábla, amely gyakorlatilag tartalmaz egy önálló számítógépet és az anyagi lehetőségek függvényében már egyre inkább terjed iskoláinkban. Nagy előnye, hogy előre szerkesztett demonstrációs programot lehet beletáplálni, amely gyors, pontos, könnyen kezelhető vetített illusztrációs lehetőséggel segíti a tananyag bemutatását. Előre vetíti azt az iskolaképet, amelyben a kréta évszázados karrierje a végéhez közeledik.
Mészáros Tibor
A Kertvárosi Pedagógiai Napok részét képező földrajzóra minden tekintetben rendhagyó volt. Már a köszönés sem úgy zajlott, ahogy megszoktuk. A diákok nem a szokásos, kórusban elnyújtott jónapot kívánokkal köszöntötték a vendégeket. Ehelyett Seres Enikő arra kérte a gyerekeket, válasszanak ki a megjelentek közül valakit és mosolyogjanak rá. Ezzel egycsapásra egy egész órára szóló kontaktus teremtődött vendégek és vendéglátók között. Ettől kezdve egy csapat voltunk.
A tanári asztalon kis, rozsdamentes anyagból készült bogrács csillogott, a tábla szélén paprikafűzérek, az asztalokon pogácsa, kis kosárkákban krumpli, répa, hagyma, a falon a magyar ételek listája, egyszóval az osztályteremben minden a gasztronómiára emlékeztetett. A négyes csapatokat képező tanulók pedig hozzáláttak a játékos feladatok megoldásához.
Többek között olyan ételek képét kellett elhelyezni hazánk térképén, amelyeknek nevében helységnevek szerepelnek, utalva az ételek származási helyére. Így nemsokára a Bakonyt a bakonyi sertésszelet, a Hortobágyot a hortobágyi palacsinta, Békéscsabát a csabai kolbász képe takarta el. Az egyik feladatlapon ételeink régi, népies neveit kellett összepárosítani a mai elnevezésükkel, a másikon azt kellett bejelölni, melyik étel milyen alapanyagokból készül. Előkerült a miskolci kocsonyáról szóló híres anekdota is, és szóba kerültek híres emberekről elnevezett híres ételek, olyanok, mint a Jókai bableves, vagy a Kossuth kifli. Majd a képzeletbeli utazás a határon túl folytatódott. Székely ételek neveit kellett összepárosítani azokkal a gyümölcsökkel, zöldségekkel, terményekkel, amelyekből készültek. Végül még egy kis gasztronómiai nyelvészkedésre is sor kerülhetett. Gondolták volna, hogy a peccsdzsem maszlinás borkányban nem más, mint a csipkebogyólekvár befőttes üvegben?
Végül már el is felejtettük, hogy valójában földrajz, vagy környezetismeret, magyar, vagy történelem órán ülünk, hiszen az előadás a tudnivalók olyan szerteágazóan széles körét ölelte fel, ráadásul olyan könnyen befogadható stílusban, hogy csak azt érzékelhettük, sokkal többet tudunk az ételekről, a nyelvről, a földrajzról és még számtalan egyéb érdekességről, mint egy órával korábban.
Nem lehet persze szó nélkül hagyni azt sem, hogy a módszeren kívül a tanár egyéniségének óriási szerep jut abban, hogyan tálalja, hogyan „adja el” tantárgyát diákjainak. A kollégák elmesélték, Seres Enikővel előfordult már, hogy egy évvel később adtak iskolába egy gyereket azért, hogy az ő osztályába kerülhessen. Amit a bemutató órán elénk tárt, annak nem voltak tantárgyi határai, és talán komplex intelligencia fejlesztésnek nevezhetnénk.
Egy másik teremben Genczlerné Sarkadi Eleonóra arra mutatott példát, hogyan lehet megismertetni az egészséges táplálkozás alapszabályait a fiatalokkal. Ehhez az iskola nyolcadikosai voltak partnerei. Egy-egy diák részletesen feldolgozta egy-egy szeletét mindannak, amit a tudomány mai állása szerint tudni lehet szervezetünk egészséges táplálásáról. Az előadásban főszerepet játszott az interaktív elektronikus tábla, amely gyakorlatilag tartalmaz egy önálló számítógépet és az anyagi lehetőségek függvényében már egyre inkább terjed iskoláinkban. Nagy előnye, hogy előre szerkesztett demonstrációs programot lehet beletáplálni, amely gyors, pontos, könnyen kezelhető vetített illusztrációs lehetőséggel segíti a tananyag bemutatását. Előre vetíti azt az iskolaképet, amelyben a kréta évszázados karrierje a végéhez közeledik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése