A Kertvárosi Pedagógiai Napok rendezvényei valószínűleg kerületünk lakóinak nagy részét nem hozták volna lázba, mert elsősorban szakemberek érdeklődésére számítottak. Nem állítom, hogy a sok előadás között a cinkotai Huncutka Óvoda egyedül volt ezzel, de az biztos, hogy ők olyan témát választottak, ami a laikusok számára éppen olyan élvezhető volt, mint az óvodapedagógiában járatos szakembereknek. A hagyományőrzés és a környezetkultúra módszertanáról tartottak bemutató foglalkozást.
Mészáros Tibor
Mint azt a helytörténeti forrásokból már jól ismerhetjük, Cinkota történelme úgy alakult, hogy az elnéptelenedett területet felvidéki tótokkal népesítették be, akiknek életét evangélikus vallásuk mellett a magukkal hozott szlovák népi kultúra és a megélhetést adó földművelés határozta meg. Az ezekből adódó hagyományok megőrzését tűzte ki célul a Huncutka óvoda.
Már az intézmény előterében kis népművészeti kiállítás fogadja a látogatót. Az asztal, a fotel, a kredenc és a rajta lévő használati tárgyak mind Batthyány Ilona grófnő örökéből maradtak. Ilyen környezetben nem is volt meglepő, hogy a csoportszobában egy kicsinyített fonóba lépett be a látogató. Szlovák népviseletbe öltözött kislányok mesemondás közben szőttek, fűztek, körmöcskéztek, kukoricát morzsoltak, akárcsak száz évvel korábban élt elődeik. Ám nem csak a fonóbeli tevékenységgel ismerkednek meg a kicsik. Hiszen a falu életében az év minden szakában történik valami érdekes. Így a maga idejében megtekintik az aratást, a szüretet, sőt a borkészítés tudományába is belepillanthatnak, hiszen ezek a munkafolyamatok mind a hagyomány részeit képezik. Télidőben azonban a társadalmi élet helye a fonó, ahol a vidám leánytársaság figyelme csakhamar az ajtó felé terelődött, mert népviseletbe öltözött fiúk éneklő csapata érkezett. A fonó élete igencsak megélénkült, mert a legények mindenféle bátorságot és ügyességet igénylő mutatvánnyal igyekeztek felhívni magukra a menyecskék figyelmét, majd őket is bevonták a játékba. Ügyességet, leleményességet igénylő párválasztó játékokkal, végül pedig közös tánccal, ért véget a fonó életének bemutatása, amit Sebáj Zsuzsanna jóvoltából élő citerazene tett még hitelesebbé.
A bemutatót szervező óvónők, Gál Szilvia, Csornai Rita és Váradi Marianna elmondták, a hagyományőrzés kiváló képességfejlesztő is egyben. Miközben a gyerekek játszva ismerkednek a múlt emlékeivel, olyan értékeknek lesznek a részesei, mint a közös nyelv, a szép kifejezések ismerete, a fiú lány szerepek erősödése, a közösséghez tartozás és alkalmazkodás megismerése, egymás segítése, vagy éppen egy sikertelen párválasztó játékot követő kudarcélmény elviselése. Fejlődik a hallásuk, az artikulációjuk, a meseértésük, az eszközhasználatuk kifinomul, és teljesebbé válik ízlésük és érzelemviláguk is. A hagyományőrzés tehát komplex képességfejlesztő módszernek is kiválóan alkalmas.
Aki tehát azt gondolta, hogy az óvoda nem több, mint az az intézmény, ahol a gyermekeket megőrzik addig, amíg a papa és a mama dolgozik, bizony nagyon kellemesen csalódott volna, ha látja a Huncutka óvodában folyó magas színvonalú pedagógiai munkát.
Mészáros Tibor
Mint azt a helytörténeti forrásokból már jól ismerhetjük, Cinkota történelme úgy alakult, hogy az elnéptelenedett területet felvidéki tótokkal népesítették be, akiknek életét evangélikus vallásuk mellett a magukkal hozott szlovák népi kultúra és a megélhetést adó földművelés határozta meg. Az ezekből adódó hagyományok megőrzését tűzte ki célul a Huncutka óvoda.
Már az intézmény előterében kis népművészeti kiállítás fogadja a látogatót. Az asztal, a fotel, a kredenc és a rajta lévő használati tárgyak mind Batthyány Ilona grófnő örökéből maradtak. Ilyen környezetben nem is volt meglepő, hogy a csoportszobában egy kicsinyített fonóba lépett be a látogató. Szlovák népviseletbe öltözött kislányok mesemondás közben szőttek, fűztek, körmöcskéztek, kukoricát morzsoltak, akárcsak száz évvel korábban élt elődeik. Ám nem csak a fonóbeli tevékenységgel ismerkednek meg a kicsik. Hiszen a falu életében az év minden szakában történik valami érdekes. Így a maga idejében megtekintik az aratást, a szüretet, sőt a borkészítés tudományába is belepillanthatnak, hiszen ezek a munkafolyamatok mind a hagyomány részeit képezik. Télidőben azonban a társadalmi élet helye a fonó, ahol a vidám leánytársaság figyelme csakhamar az ajtó felé terelődött, mert népviseletbe öltözött fiúk éneklő csapata érkezett. A fonó élete igencsak megélénkült, mert a legények mindenféle bátorságot és ügyességet igénylő mutatvánnyal igyekeztek felhívni magukra a menyecskék figyelmét, majd őket is bevonták a játékba. Ügyességet, leleményességet igénylő párválasztó játékokkal, végül pedig közös tánccal, ért véget a fonó életének bemutatása, amit Sebáj Zsuzsanna jóvoltából élő citerazene tett még hitelesebbé.
A bemutatót szervező óvónők, Gál Szilvia, Csornai Rita és Váradi Marianna elmondták, a hagyományőrzés kiváló képességfejlesztő is egyben. Miközben a gyerekek játszva ismerkednek a múlt emlékeivel, olyan értékeknek lesznek a részesei, mint a közös nyelv, a szép kifejezések ismerete, a fiú lány szerepek erősödése, a közösséghez tartozás és alkalmazkodás megismerése, egymás segítése, vagy éppen egy sikertelen párválasztó játékot követő kudarcélmény elviselése. Fejlődik a hallásuk, az artikulációjuk, a meseértésük, az eszközhasználatuk kifinomul, és teljesebbé válik ízlésük és érzelemviláguk is. A hagyományőrzés tehát komplex képességfejlesztő módszernek is kiválóan alkalmas.
Aki tehát azt gondolta, hogy az óvoda nem több, mint az az intézmény, ahol a gyermekeket megőrzik addig, amíg a papa és a mama dolgozik, bizony nagyon kellemesen csalódott volna, ha látja a Huncutka óvodában folyó magas színvonalú pedagógiai munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése