Március 8-án, nőnapon a jelek már a kissé elhúzódó tél végéről árulkodtak. Ám aki igazi tavaszra vágyott, annak ezen a napon még be kellett érnie Vivaldi híres zeneművének, a Négy évszaknak Tavasz tételével. Ez a zenemű köszöntötte ugyanis az Erzsébetligeti Színház nagytermébe érkezőket, akik a kerületi férfiaknak a kerület hölgyei számára előadandó ajándékműsorra gyülekeztek.
Mészáros
A Varázsműhely apró fellépői vonták magukra elsőnek a nagyérdemű figyelmét kissé még korukból adódó csetlés-botlással, de mindenképpen a felnőttekével egyenrangú igyekezettel. Majd Kázmér József (Öcsi bácsi) köszöntötte a hölgyeket, szembesítve minden kételkedőt azzal az alaptétellel, hogy hölgyek nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Őt a Varázsműhely már rutinosabb tagjai követték sárközi táncokkal.
A színpad két oldalán elhelyezett emelvényeken ülők közül elsőnek Györgyi Béla, majd Blatniczky János evangélikus lelkész hívta segítségül a költészetet a hölgyek köszöntéséhez. Tóth János az Operaház Liszt díjas énekese a híres Register áriát nyújtotta át az ünnepelteknek Mozart Don Giovanni című operájából. Kerepesi János a Csonka János szakközépiskola pedagógusa Juhász Gyula Anna örök című költeményével illusztrálta, milyen mélyen tudunk mi férfiak érezni az imádott hölgy iránt. Legalább ilyen elkötelezett összetartozást közvetített a John Anderson, szívem John kezdetű Robert Burns költemény Pekár István, a Duna TV volt elnöke előadásában.
Ezután a szerelem, a hűség, az örökre összetartozás olykor torokszorító gondolatai után a kissé könnyedebb hangnem felé fordult a műsor. A XVI. kerületi Ifjúsági Önkormányzat a Dirty Dancingból adott elő részletet. A Sasvári Musical Tanoda népes csapata pedig a leghíresebb musicalrészletekből állított össze egy csokrot. A Kovász egyesület Kovásznaja tánccsoportja pedig a művészet és annak paródiája mezsgyéjén egyensúlyozott, amikor komoly tánctudást igénylő előadásukat teletűzdelték humoros elemekkel, a közönség nem kis örömére.
Szünet után a muzikális Nagy család szórakoztatta a publikumot. A mama énekelt, a papa gitározott, a három közül a legnagyobb gyermek Ábel Mihály a szintetizátort kezelte, a középső kislány szintén énekelt, míg az anyuka karján ülő legkisebb csemete egyelőre passzív szemlélőként ismerkedett a színpad világával, kedvesen nehezítve az édesanya énekesi működését.
Azután Hepp Béla önkormányzati képviselő árulta el, hogy a politikain kívül költői ambíciói is vannak. Két saját költeményét szavalta el melyeknek címe Hátrahagyva és Szavak. Majd ismét Bán Imre és Tóth János tett hozzá az ünnepi csokorhoz egy-egy szálat az irodalom és az operairodalom segítségével. Abonyi Jánosról már tudtuk, hogy képviselőtársához hasonlóan ő sem jön zavarba a rímek világában, ő is saját, feleségéhez írott versével köszöntötte a hölgyeket. Majd következett az egyik legnagyobb tapsot kiváltott produkció. Ancsin László jegyző, alkalmi karmester kézjelére székéről felállva alakult kórussá az önkormányzat néhány férfi dolgozójából álló dalárda. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a produkció tele volt tiszta hangokkal, azt sem, hogy a jegyző úr intései túlságosan kifinomultak lettek volna, ám a produkció mégis igen nagy tetszést váltott ki a hölgyek körébe
n, amit a hosszan tartó taps is bizonyított. A egyik hölgynéző szerint az igyekezet legalább annyira méltánylandó, mint a teljesítmény. Majd sietve korrigálta önmagát: ez persze csak a színpadi produkciókra értendő…
A remek hangulatú műsort a Musical tanodások ismételt fellépése zárta, ám ezúttal színpadra lépett a mester, Sasvári Sándor is, akivel a tűz költözött a színházterembe. A tőle megszokott robbanékony előadásmódot követve egy ugrással a nézők között termett, éneklés közben sorban kezet csókolt az első sorokban ülő hölgyeknek, majd a finálét egy üresen hagyott nézőtéri széken állva énekelte végig.
Mészáros
A Varázsműhely apró fellépői vonták magukra elsőnek a nagyérdemű figyelmét kissé még korukból adódó csetlés-botlással, de mindenképpen a felnőttekével egyenrangú igyekezettel. Majd Kázmér József (Öcsi bácsi) köszöntötte a hölgyeket, szembesítve minden kételkedőt azzal az alaptétellel, hogy hölgyek nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Őt a Varázsműhely már rutinosabb tagjai követték sárközi táncokkal.
A színpad két oldalán elhelyezett emelvényeken ülők közül elsőnek Györgyi Béla, majd Blatniczky János evangélikus lelkész hívta segítségül a költészetet a hölgyek köszöntéséhez. Tóth János az Operaház Liszt díjas énekese a híres Register áriát nyújtotta át az ünnepelteknek Mozart Don Giovanni című operájából. Kerepesi János a Csonka János szakközépiskola pedagógusa Juhász Gyula Anna örök című költeményével illusztrálta, milyen mélyen tudunk mi férfiak érezni az imádott hölgy iránt. Legalább ilyen elkötelezett összetartozást közvetített a John Anderson, szívem John kezdetű Robert Burns költemény Pekár István, a Duna TV volt elnöke előadásában.
Ezután a szerelem, a hűség, az örökre összetartozás olykor torokszorító gondolatai után a kissé könnyedebb hangnem felé fordult a műsor. A XVI. kerületi Ifjúsági Önkormányzat a Dirty Dancingból adott elő részletet. A Sasvári Musical Tanoda népes csapata pedig a leghíresebb musicalrészletekből állított össze egy csokrot. A Kovász egyesület Kovásznaja tánccsoportja pedig a művészet és annak paródiája mezsgyéjén egyensúlyozott, amikor komoly tánctudást igénylő előadásukat teletűzdelték humoros elemekkel, a közönség nem kis örömére.
Szünet után a muzikális Nagy család szórakoztatta a publikumot. A mama énekelt, a papa gitározott, a három közül a legnagyobb gyermek Ábel Mihály a szintetizátort kezelte, a középső kislány szintén énekelt, míg az anyuka karján ülő legkisebb csemete egyelőre passzív szemlélőként ismerkedett a színpad világával, kedvesen nehezítve az édesanya énekesi működését.
Azután Hepp Béla önkormányzati képviselő árulta el, hogy a politikain kívül költői ambíciói is vannak. Két saját költeményét szavalta el melyeknek címe Hátrahagyva és Szavak. Majd ismét Bán Imre és Tóth János tett hozzá az ünnepi csokorhoz egy-egy szálat az irodalom és az operairodalom segítségével. Abonyi Jánosról már tudtuk, hogy képviselőtársához hasonlóan ő sem jön zavarba a rímek világában, ő is saját, feleségéhez írott versével köszöntötte a hölgyeket. Majd következett az egyik legnagyobb tapsot kiváltott produkció. Ancsin László jegyző, alkalmi karmester kézjelére székéről felállva alakult kórussá az önkormányzat néhány férfi dolgozójából álló dalárda. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a produkció tele volt tiszta hangokkal, azt sem, hogy a jegyző úr intései túlságosan kifinomultak lettek volna, ám a produkció mégis igen nagy tetszést váltott ki a hölgyek körébe
n, amit a hosszan tartó taps is bizonyított. A egyik hölgynéző szerint az igyekezet legalább annyira méltánylandó, mint a teljesítmény. Majd sietve korrigálta önmagát: ez persze csak a színpadi produkciókra értendő…A remek hangulatú műsort a Musical tanodások ismételt fellépése zárta, ám ezúttal színpadra lépett a mester, Sasvári Sándor is, akivel a tűz költözött a színházterembe. A tőle megszokott robbanékony előadásmódot követve egy ugrással a nézők között termett, éneklés közben sorban kezet csókolt az első sorokban ülő hölgyeknek, majd a finálét egy üresen hagyott nézőtéri széken állva énekelte végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése