Van-e kerületünknek olyan lakója, aki ne hallott volna a Szerb Antal gimnáziumról? Tudjuk, napjainkban az egyik legfontosabb oktatási intézményünk. Története több mint száz évre te-kint vissza. Ennek a történetnek a része az az osztály is, amelyik a napokban tartotta ötvenedik érettségi találkozóját a patinás falak között.
Mészáros Tibor
Május 15-én a „lányok” – akik 1960-ben érettségiztek – nagy izgalommal várták az érkezőket az egyik földszinti tanteremben. Minden osztálytársat nagy ováció fogadott, de leginkább mégis azt az autót várták, amelyik a két igencsak ősz hajú, számukra nagyon kedves tanárle-gendát, dr. Fenyvesi Margit tanárnőt és kortársát, a nyolcvanhét éves Vajda Imre tanár urat hozta a találkozóra.
Dr. Fenyvesi Margit 1947-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudo-mányi karán. Szeptemberben máris a Cinkotai Tanítóképzőben – akkor így hívták a Szerb Antal gimnáziumot – kezdte pályafutását, majd egy tízéves kalocsai kitérő után visszatért Cinkotára, ahol 1997-ig állt a katedrán. Több generáció tanulta tőle a magyar nyelv és irodal-mat, a német és az olasz nyelvet. Felsorolhatatlan érdemei mellett mindenképpen említést érdemel, hogy ő dolgozta ki a nyelvi labor rendszert és ő vezette be a módszert a nyelvi tago-zatos osztályoknál.
Vajda Imrét az 1956-os évnyitón láthatták először a diákok Cinkotán, az akkor már Teleki Blanka Tanítóképző és Leánygimnázium névre hallgató intézményben, matematika-fizika szakos tanáraként harminchárom évesen. A remek humorú Vajda tanár úr tevékenysége mesz-sze túllépte a matek és fizikaórák negyvenöt perceit. Korrepetált, hat fővárosi kerület szakfe-lügyelője volt, és az ország minden tájának ismerőjeként emlékezetes országjárásokon vett részt a diákság nagy örömére. A kollégiumi rádión operaismertetéseket tartott, és nyaranként Balatonszárszón szelte a habokat egy vitorláshajón, amelyen bármelyik arra vetődött tanítvá-nya szívesen látott vendég volt egy kis sétahajókázásra.
Dr. Ficsor Mihályné Borsos Erzsébet, az osztálytalálkozó egyik szervezője elmondta, Cinkotán olyan útravalót kaptak aminek egyenes következményeként mindenki megtalálta helyét a világban, óvónőként, tanárként, közgazdászként, újságíróként, informatikusként, órás-, vagy kozmetikusmesterként. Kállai Mária például a XVI. kerületben két óvodát is vezetett, most pedig polgármester egy vidéki településen, Ungvári Ildikó régebben a Magyar Rádió, most a Katolikus Rádió vezető munkatársa. Borsos Erzsébet pedig egy nagy könnyűipari vállalat gazdasági vezetése után az ENSZ női diplomatáinak és diplomatafeleségeinek jótékonysági szervezete kincstárnokaként dolgozott.
Fél évszázad bizony hosszú idő, természetes, hogy gyermekek és unokák képei is előkerültek a retikülökből, no meg egy osztálytabló is, amelyet természetesen jövőre ismét magukkal hoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése