Pozsgai Zsolt író, rendező különös fikciót talált ki Mindszenty József bíboros, hercegprímás meghurcoltatásának és példaadó kitartásának bemutatására. Képzeletben egy börtöncellába zárta a főpapot és a kor legkedveltebb színészbálványát, Jávor Pált. A sziklaszilárd Mindszenty és az eseményekkel sodródó Jávor Pál párbeszédei kitűnő alkalmat adnak drámai konfliktusok bemutatására, sorskérdések felvetésére.
Mészáros Tibor
Az Erzsébetligeti Színház igen egyszerű, ugyanakkor a darab hangulatához tökéletesen illő környezetben mutatta be Pozsgai drámáját. A puritán díszlet egyetlen koromfekete függönyből és a rajta rést nyitó fehér ajtónyílásból állt. A fekete háttér az ötvenes évek börtönének komor, félelmekkel teli, brutális világát sugallta, az ajtó pedig a falon túli, ha nem is szabad, de mindenképpen szabadabb, kevesebb szenvedést ígérő világra nyílt.
A főpap és a színész cellatársakként beszélgetnek egymással, miközben szóba kerülnek a lét legsúlyosabb kérdései. A hűség, a becsület, a kötelesség, a hit, a hitszegés. Viharos párbeszédekben próbálják meggyőzni egymást, melyekből napnál világosabban derül ki Mindszenty hajthatatlansága, minden kockázattal dacoló kitartása.
Életútját fiatal korától követhetjük. A Mindszentyt alakító Lux Ádámon és a Jávor Pált megszemélyesítő Kautzky Armandon kívül még négy szereplő vesz részt mindazok megjelenítésében,
akik a bíboros életében fontos szerepet játszottak, és akiknek közös céljuk, hogy hol anyai szeretetből, hol egyéni-, hol pedig politikai érdekből eltántorítsák szilárd meggyőződésétől. Ebben a sorban jelenik meg a cellában többek között Rákosi Mátyás, Kodály Zoltán és Péter Gábor, vagy maga a pápa. A hit, az erkölcs, a meggyőződés és a kitartás azonban a legkritikusabb helyzetekben is biztos iránytűi a népét és egyházát megingathatatlanul szolgálni kívánó Mindszenty bíborosnak, példát állítva ezzel napjaink erkölcstelen, köpönyegforgató világa elé, amelyről bizony a ma emberének sem haszontalan elgondolkoznia.
S bár a felvetett dilemmák, drámai konfliktusok megválaszolását a mű nem tekinti feladatának, a gondolatok felvetésével készteti a megoldás keresésére a közönséget.
Pozsgai Zsolt színdarabjának időszerűségét, és Mindszenty életművének napjainkig érő hatását bizonyítja, hogy a távozó nézők még a ruhatárnál sorban állva is a darabban felvetett konfliktusokról vitatkoztak.
S ennél több célja mi lehet egy színházi előadásnak?
Mészáros Tibor
Az Erzsébetligeti Színház igen egyszerű, ugyanakkor a darab hangulatához tökéletesen illő környezetben mutatta be Pozsgai drámáját. A puritán díszlet egyetlen koromfekete függönyből és a rajta rést nyitó fehér ajtónyílásból állt. A fekete háttér az ötvenes évek börtönének komor, félelmekkel teli, brutális világát sugallta, az ajtó pedig a falon túli, ha nem is szabad, de mindenképpen szabadabb, kevesebb szenvedést ígérő világra nyílt.
A főpap és a színész cellatársakként beszélgetnek egymással, miközben szóba kerülnek a lét legsúlyosabb kérdései. A hűség, a becsület, a kötelesség, a hit, a hitszegés. Viharos párbeszédekben próbálják meggyőzni egymást, melyekből napnál világosabban derül ki Mindszenty hajthatatlansága, minden kockázattal dacoló kitartása.
Életútját fiatal korától követhetjük. A Mindszentyt alakító Lux Ádámon és a Jávor Pált megszemélyesítő Kautzky Armandon kívül még négy szereplő vesz részt mindazok megjelenítésében,
akik a bíboros életében fontos szerepet játszottak, és akiknek közös céljuk, hogy hol anyai szeretetből, hol egyéni-, hol pedig politikai érdekből eltántorítsák szilárd meggyőződésétől. Ebben a sorban jelenik meg a cellában többek között Rákosi Mátyás, Kodály Zoltán és Péter Gábor, vagy maga a pápa. A hit, az erkölcs, a meggyőződés és a kitartás azonban a legkritikusabb helyzetekben is biztos iránytűi a népét és egyházát megingathatatlanul szolgálni kívánó Mindszenty bíborosnak, példát állítva ezzel napjaink erkölcstelen, köpönyegforgató világa elé, amelyről bizony a ma emberének sem haszontalan elgondolkoznia.S bár a felvetett dilemmák, drámai konfliktusok megválaszolását a mű nem tekinti feladatának, a gondolatok felvetésével készteti a megoldás keresésére a közönséget.
Pozsgai Zsolt színdarabjának időszerűségét, és Mindszenty életművének napjainkig érő hatását bizonyítja, hogy a távozó nézők még a ruhatárnál sorban állva is a darabban felvetett konfliktusokról vitatkoztak.
S ennél több célja mi lehet egy színházi előadásnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése