A postások már hordják a báli meghívókat, hiszen a farsang időszaka már január 6-án, vízkeresztkor elkezdődik, és a húsvéti ünnepek kezdetéig, hamvazószerdáig tart. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatozás a magát erkölcsösnek tartó XVI. és XVII. században az egyház szemében a bujaságot szimbolizálta és ezért bizony a papság erősen ellenezte. A farsang azonban szerencsére minden tiltást túlélt, és él napjainkban is. És ha farsang, akkor jön a pedagógusbál. Idén január 30-ára esett a jeles nap.
Mészáros Tibor
A terítékhez rögzített tarka, gázzal töltött léggömbök mindig meglebbentek egy kicsit ha, elment az asztal mellett egy feltűnően csinos hölgy. Mintha csak utána fordultak volna a lufik. Mert a hölgyek ezen az estén feltűnően csinosak voltak. Az urak pedig elegánsak és ünnepélyesek. Sem ők, sem a hölgyek nem úgy néztek ki, mint akik néhány órával korábban még korunk fegyelemre egyáltalán nem hajlamos, jogaiktól megbokrosodott diákseregével vívták volna napról-napra ismétlődő csatáikat. Mert ezen a napon a kerület pedagógusai otthon hagyták a mindennapok gondjait és önfeledt szórakozásra készültek.
Szinte biztosra mehettek, mert a pedagógusbál még soha nem okozott csalódást. Az idei már a tizenegyedik volt kialakult hagyományokkal. Ezek közül az egyik, hogy a bál mindig közös énekléssel kezdődik. Előtte azonban még Kovács Péter polgármester mondta el néhány szavas köszöntőjét. Majd Vikol Kálmán a Kölcsey iskola zenetanára próbálta egyre zengőbb éneklésre bíztatni a szépen megterített asztaloknál ülő tanártársakat.
Sosem derül ki, hogy a tanárok hányast érdemeltek volna a produkcióért, de nem volt idő ezen töprengeni, mert a latin világ minden tüzét magukkal hozva perdültek a táncparkettre a nevük elhallgatását kérő testvérek. A kiskamasz korú tüzes amazon és nem kevésbé temperamentumos latin lovagja produkciójával valószínűleg elbizonytalanított néhány olyan felnőttet, akik addig úgy gondolták magukról, hogy jól táncolnak. A Sashalmi tanoda volt diákjai latin mixüket a felnőtt profik biztonságával adták elő.
Ezt a hatást fokozta még az őket követő valóban felnőtt páros, Juhász Ágnes és Tóth Szilárd, akik a rumba világába engedtek bepillantást. Ágnesről és Szilárdról elég annyit mondani, ők a latin tánc magyar bajnokai.
Ilyen erős kezdés után következhetett a Móra Ferenc Általános Iskola előadásában a Móra-polka. A tanári kar jelentős része húzta magára a becsapós neve ellenére nem lengyel, hanem cseh népi tánchoz dukáló jelmezt, és hogy a produkció egészen tökéletes legyen, még műsorvezetőként máris maradandót alkotó Margitay Józsefet is csatasorba állították. Nem is maradt el a siker.
De még szinte el sem csitult a taps, amikor máris a Rioi Karneválon érezhettük magunkat a Batthyány Ilona Általános Iskola tanárainak jóvoltából. A biztos siker érdekében ők még a szülőket is bevetették. Hogy volt-e olyan profi táncos, aki a produkció láttán fontolgatta a visszavonulást, azt nem tudjuk, mindenesetre a közönség viharos tapssal ismerte el a szülők és tanárok közös igyekezetét.
És ha már úgyis Dél-Amerikában jártunk a Vadvirág Óvoda pedagógusai az Andok csúcsaira hívogattak minket vadvirágot szedni. A kondorkeselyűk hazájának zenéjére szedték a vadvirágot, vagy tán ők maguk voltak azok, a szó legnemesebb értelmében.
Utánuk lazításképpen ismét a profik következtek. Juhász Ágnes és Tóth Szilárd most a Cabare zenéjére adott elő egy összeállítást.
Végül pedig a kerület táncművészetre hajlamos pedagógusai közül az óvodavezetők tették fel a koronát az ünnepi műsorra Retro buli produkciójukkal.
Elképzelhető, hogy vájtszemű koreográfusok találtak volna olyan lépéseket, amelyek még elbírtak volna egy kis csiszolást, de a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint a hangulat kifogástalan volt.
És az is maradt, mert amint összeállt a polgármestert, két országgyűlési képviselőt, jegyzőt és jogi doktort felvonultató szakértő zsűri, máris nekiállt értékelni a jelmezverseny eredményét. A tét nem volt kicsi. A győztes, a legkeményebb zsűritagot is könnyekig megható, mankóval csoszogó féllábú hadirokkantat, és a baseball ütővel, élő kutyával, és Tesco bevásárlókocsival felszerelt kolduló hajléktalant maga mögé utasítva a Kölcsey iskola tanárainak megszemélyesítésében maga Hófehérke és hét törpéje lett. Jutalmuk egy plazmatévé volt. Győzelmük feletti örömükben többször elkurjantották csatakiáltásukat, a szakszerű indoklás gyöngyszemét, amely így hangzik: „Kölcseysnek jó, mert jó” Hát így már értettük.
Ezután az addig sok mozgással járó események a figyelmet az aulában illatozó svédasztalra irányították. A népszerű Nosztalgia étterem munkatársai igen gazdagon megterítettek a produkciókban és az azok nézésében megéhezett bálozóknak.
Amíg pedig a vidám báli sokadalom jóízűen lakmározott, a színpadon már a Tom Cat Band próbálgatta a dúr és a moll akkordokat.
Csépány Tamás zenekarvezető – aki maga is kerületi lakos – és négytagú csapata már többször bizonyította, aligha lehet táncos rendezvényre jobb csapatot választani, mint az övét. Ők mindent tudnak a zenéről, s a csapat két hölgytagja nem csak a fülnek, de a szemnek is maradandó élményt nyújt.
Persze bizonyára sokáig fog emlékezni az éjféli sorsolásra az a szerencsés tombolatulajdonos is, aki a fődíjat, vehette át, ami ebben az évben egy mosógép volt.
A sorsolás után persze még a mulatás folytatódott, de egyszer a legjobb bálok is véget érnek. Hogy ez volt-e a legjobb, azt csak akkor tudjuk eldönteni, ha már mindegyiken túl vagyunk. De hogy a pedagógusbál idén is versenyben van, az nem kétséges.
Mészáros Tibor
A terítékhez rögzített tarka, gázzal töltött léggömbök mindig meglebbentek egy kicsit ha, elment az asztal mellett egy feltűnően csinos hölgy. Mintha csak utána fordultak volna a lufik. Mert a hölgyek ezen az estén feltűnően csinosak voltak. Az urak pedig elegánsak és ünnepélyesek. Sem ők, sem a hölgyek nem úgy néztek ki, mint akik néhány órával korábban még korunk fegyelemre egyáltalán nem hajlamos, jogaiktól megbokrosodott diákseregével vívták volna napról-napra ismétlődő csatáikat. Mert ezen a napon a kerület pedagógusai otthon hagyták a mindennapok gondjait és önfeledt szórakozásra készültek.
Szinte biztosra mehettek, mert a pedagógusbál még soha nem okozott csalódást. Az idei már a tizenegyedik volt kialakult hagyományokkal. Ezek közül az egyik, hogy a bál mindig közös énekléssel kezdődik. Előtte azonban még Kovács Péter polgármester mondta el néhány szavas köszöntőjét. Majd Vikol Kálmán a Kölcsey iskola zenetanára próbálta egyre zengőbb éneklésre bíztatni a szépen megterített asztaloknál ülő tanártársakat.
Sosem derül ki, hogy a tanárok hányast érdemeltek volna a produkcióért, de nem volt idő ezen töprengeni, mert a latin világ minden tüzét magukkal hozva perdültek a táncparkettre a nevük elhallgatását kérő testvérek. A kiskamasz korú tüzes amazon és nem kevésbé temperamentumos latin lovagja produkciójával valószínűleg elbizonytalanított néhány olyan felnőttet, akik addig úgy gondolták magukról, hogy jól táncolnak. A Sashalmi tanoda volt diákjai latin mixüket a felnőtt profik biztonságával adták elő.
Ezt a hatást fokozta még az őket követő valóban felnőtt páros, Juhász Ágnes és Tóth Szilárd, akik a rumba világába engedtek bepillantást. Ágnesről és Szilárdról elég annyit mondani, ők a latin tánc magyar bajnokai.
Ilyen erős kezdés után következhetett a Móra Ferenc Általános Iskola előadásában a Móra-polka. A tanári kar jelentős része húzta magára a becsapós neve ellenére nem lengyel, hanem cseh népi tánchoz dukáló jelmezt, és hogy a produkció egészen tökéletes legyen, még műsorvezetőként máris maradandót alkotó Margitay Józsefet is csatasorba állították. Nem is maradt el a siker.
De még szinte el sem csitult a taps, amikor máris a Rioi Karneválon érezhettük magunkat a Batthyány Ilona Általános Iskola tanárainak jóvoltából. A biztos siker érdekében ők még a szülőket is bevetették. Hogy volt-e olyan profi táncos, aki a produkció láttán fontolgatta a visszavonulást, azt nem tudjuk, mindenesetre a közönség viharos tapssal ismerte el a szülők és tanárok közös igyekezetét.
És ha már úgyis Dél-Amerikában jártunk a Vadvirág Óvoda pedagógusai az Andok csúcsaira hívogattak minket vadvirágot szedni. A kondorkeselyűk hazájának zenéjére szedték a vadvirágot, vagy tán ők maguk voltak azok, a szó legnemesebb értelmében.
Utánuk lazításképpen ismét a profik következtek. Juhász Ágnes és Tóth Szilárd most a Cabare zenéjére adott elő egy összeállítást.
Végül pedig a kerület táncművészetre hajlamos pedagógusai közül az óvodavezetők tették fel a koronát az ünnepi műsorra Retro buli produkciójukkal.
Elképzelhető, hogy vájtszemű koreográfusok találtak volna olyan lépéseket, amelyek még elbírtak volna egy kis csiszolást, de a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint a hangulat kifogástalan volt.
És az is maradt, mert amint összeállt a polgármestert, két országgyűlési képviselőt, jegyzőt és jogi doktort felvonultató szakértő zsűri, máris nekiállt értékelni a jelmezverseny eredményét. A tét nem volt kicsi. A győztes, a legkeményebb zsűritagot is könnyekig megható, mankóval csoszogó féllábú hadirokkantat, és a baseball ütővel, élő kutyával, és Tesco bevásárlókocsival felszerelt kolduló hajléktalant maga mögé utasítva a Kölcsey iskola tanárainak megszemélyesítésében maga Hófehérke és hét törpéje lett. Jutalmuk egy plazmatévé volt. Győzelmük feletti örömükben többször elkurjantották csatakiáltásukat, a szakszerű indoklás gyöngyszemét, amely így hangzik: „Kölcseysnek jó, mert jó” Hát így már értettük.
Ezután az addig sok mozgással járó események a figyelmet az aulában illatozó svédasztalra irányították. A népszerű Nosztalgia étterem munkatársai igen gazdagon megterítettek a produkciókban és az azok nézésében megéhezett bálozóknak.
Amíg pedig a vidám báli sokadalom jóízűen lakmározott, a színpadon már a Tom Cat Band próbálgatta a dúr és a moll akkordokat.
Csépány Tamás zenekarvezető – aki maga is kerületi lakos – és négytagú csapata már többször bizonyította, aligha lehet táncos rendezvényre jobb csapatot választani, mint az övét. Ők mindent tudnak a zenéről, s a csapat két hölgytagja nem csak a fülnek, de a szemnek is maradandó élményt nyújt.
Persze bizonyára sokáig fog emlékezni az éjféli sorsolásra az a szerencsés tombolatulajdonos is, aki a fődíjat, vehette át, ami ebben az évben egy mosógép volt.
A sorsolás után persze még a mulatás folytatódott, de egyszer a legjobb bálok is véget érnek. Hogy ez volt-e a legjobb, azt csak akkor tudjuk eldönteni, ha már mindegyiken túl vagyunk. De hogy a pedagógusbál idén is versenyben van, az nem kétséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése