Még találkozunk
Lehet, hogy te most tényleg nem látod, milyen szépen borul az aranyeső a kerítésre? Hogy már egyre többet süt a nap? Hogy éppen születik a tavasz?
Nem hiszek azoknak, akik ezt mondják, de ha mégis, hát elmesélem, tegnap már nem kellett kabát, és újból fészkel a rigó a tiszafán. Ahogy a házatok felé autózom, mindig eszembe jut, ki kellene találnom már végre valamit, hogyan viszonozzam azt a sok segítséget, amit Tőled kaptunk. Nem csak én, többen. Mert mindig előttünk jártál az újságkészítés tudományában. Hiszen Te már réges-régen csináltad az újságot, amikor mi még csak olvastuk. Szerkesztettél, fotóztál, montíroztál, tördeltél. A hőskorban, amikor még úgy készültek a lapok, hogy a lábtörlőtől a szekrény tetejéig mindent cikkek borítottak, aztán az utolsó pillanatban, hajnalra egyszer csak újság lett belőle. Nem tudom honnan, de tudtad hogyan kell. Aztán jöttünk mi, és olyan titkokat árultál el nekünk, hogy mi a gutter, a fattyúsor, a túlszedés, vagy a laptükör. És mi, ha megakadtunk, kérdeztünk. Kérdeztünk nappal, és néha – ha nagyon szorított a lapzárta – arcátlanul még éjfélkor is. És nem elég, hogy nem küldtél el minket, de soha nem fogadtál el semmit cserében. Egyszer sikerült egy görögdinnyét rádsóznunk. Egyetlenegyszer. Hát csoda, hogy adósnak érezzük magunkat?
És Te csak válaszoltál türelmesen, megoldottad a gondjainkat, programot adtál a számítógépünkhöz, sokszor meg is javítottad, s ha lehetetlen volt a javítás, hát megcsináltad helyettünk a munkát. Mert a lapnak meg kell jelennie. Oly sokat éjszakáztál, hogy szívügyed, a Fórum, melynek mindenese voltál, vagy a XVI. Kerületi Újság, mely fölött másfél évtizedig tördelőszerkesztőként gyámkodtál, mindig idejében nyomdába kerüljön. És közben – Istenem – de sokat dohányoztál.
Nem tudom, tényleg nem látsz-e most minket, de azt tudom, egy ideig személyesen nem találkozhatunk. Azt sem tudom, vajon mennyi ez az idő. Nekem maradnom kell még, mert itt van egyre fehérebb hajú édesanyám, meg néha még felnőtt fiam is kérdez ezt-azt, de dolgom végeztével megkereslek, összeszedjük a csapatot, és megcsináljuk odafönt a világ legbékésebb újságját. Azt fogja hirdetni, ami Neked már megadatott: az örök békességet.
Addig is, Isten vezéreljen égi utadon!
Mészáros Tibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése