Előző lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy Cinkota ünnepélyes keretek között fogadta új, választott lelkészét, aki Blatniczky Jánost követi az evangélikus gyülekezet élén. Az ünnepek azonban gyorsan elmúlnak, és jönnek a hétköznapok. Vető Istvánt eddigi életútjáról kérdeztem, és arról, milyen tervekkel vág neki az ünnepet követő dolgos hétköznapoknak.
Mészáros Tibor
Vető István Budapesten született. Kisgyermekkorát mégis Veszprémben töltötte, ahol édesapja 1956-tól 1975-ig lelkészként szolgált. Tizenkét évesen került ismét Budapestre, ahol az eseménydúsabb nagyvárosi környezetben olyan szellemi kalandok részese lehetett, amelyek későbbi pályáján nagyon hasznosnak bizonyultak. Talán az egyik legfontosabb közülük a kapcsolat az egyházi zenével. Budapesten keresztül jutott el a Fóti Kántorképzőbe, ahol kezdetben tanult, majd később tanított is. Középiskolai tanulmányait a Trefort Ágoston Gimnáziumban végezte, ahol 1981-ben érettségizett. Majd 1986-ban, az Evangélikus Teológiai Akadémia elvégzése után az látszott a legvalószínűbbnek, hogy valami nagyon távoli községben segédlelkészi feladatok várnak rá. Ezzel szemben dr. Nagy Gyula püspök szemelte ki maga mellé kerületi segédlelkésznek, majd lelkésznek, végül pedig püspöki titkárnak. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez azonban nem feltétlenül kellett teológiai végzettség, így keresték a megoldást arra, hogy az amúgy is lelkészhiányban szenvedő egyházban Vető Istvánnak valódi lelkészi feladat jusson. Ám mielőtt a megoldás megszületett volna, egy ösztöndíj révén már Birminghamben, a Queen’s College ösztöndíjasaként bővítette teológiai ismereteit, többek között az Ószövetség témakörében.
Hazatérését követően az Evangélikus Teológiai Akadémia tanársegédjeként tanított és tartott szemináriumokat. Ekkor kapta az alsóságiak felkérését, ahol tizenhét évig szolgálta a híveket és az egyházat. Tevékenysége az évek múlásával egyre szerteágazóbb lett. Esperesként a Vasi Egyházmegye gyülekezeteinek életét koordinálta, majd országos tisztségeket is betöltött, és egyre inkább érezte, a valódi lelkészi munkától mind messzebbre kerül. Ezért 2006-ban lemondott az esperességről.
Ekkor a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökhelyettesévé választották. Hisz az érdemei, az elvégzett munka gyümölcse nem maradt titokban.
Vető István maga is szívesen emlékezik az alsósági évekre. Ma is fontosnak tartja a gyermekprogramokat, amelyekkel sok új hívet szereztek az egyháznak, az ifjúsági alkalmak megrendezését elősegítő alapítvány létrehozását, az alsósági nőegylet megszervezését, vagy a GYEN-t, azaz a Gyülekezetépítő Evangélikus Napot, hogy csak a legfontosabbakat említsük azok közül, amiért az alsóságiak nagyon nehéz szívvel váltak meg lelkészüktől. (Érdekes véletlen, hogy az alsósági templom rendbehozását – melyet természetesen Vető István vezetett – egy XVI. kerületi, mátyásföldi nyugdíjas, L. Dénes csaknem hatmillió forinttal támogatta.) Vető István mégis azzal az érzéssel távozott Alsóságról, hogy kerek egészet hagyott hátra, megteremtve minden tárgyi feltételét annak, hogy a hangsúly ismét a lelkészi munkára kerülhessen.
Cinkotára érzése szerint lelkészi pályája delén érkezett feleségével és négy gyermekével, a tizenkilenc éves Tamás Istvánnal, a tizenkét éves Kinga Nórával, a három éves Milán Ádámmal és a másfél éves Dávid Barnabással. Mivel az építkezések kora egyelőre Cinkotán is véget ért, minden feltétel adott ahhoz, hogy az első a lelkészi munka legyen. Vető István elsődleges célja, hogy az egyháza által a közelmúltban kiadott, a rendszerváltás óta eltelt két évtized tapasztalatait összegző stratégia alapján a fő hangsúlyt a hívek számának gyarapítására tegye. Eközben egyik vezérelve az ökumenikus elkötelezettség. És kifejezte azt a reményét is, hogy miközben ezen munkálkodik, gyümölcsöző kapcsolatot tud kialakítani az önkormányzattal is, mely törekvésében Szász József képviselő hathatós támogatására számíthat.
Mészáros Tibor
Vető István Budapesten született. Kisgyermekkorát mégis Veszprémben töltötte, ahol édesapja 1956-tól 1975-ig lelkészként szolgált. Tizenkét évesen került ismét Budapestre, ahol az eseménydúsabb nagyvárosi környezetben olyan szellemi kalandok részese lehetett, amelyek későbbi pályáján nagyon hasznosnak bizonyultak. Talán az egyik legfontosabb közülük a kapcsolat az egyházi zenével. Budapesten keresztül jutott el a Fóti Kántorképzőbe, ahol kezdetben tanult, majd később tanított is. Középiskolai tanulmányait a Trefort Ágoston Gimnáziumban végezte, ahol 1981-ben érettségizett. Majd 1986-ban, az Evangélikus Teológiai Akadémia elvégzése után az látszott a legvalószínűbbnek, hogy valami nagyon távoli községben segédlelkészi feladatok várnak rá. Ezzel szemben dr. Nagy Gyula püspök szemelte ki maga mellé kerületi segédlelkésznek, majd lelkésznek, végül pedig püspöki titkárnak. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez azonban nem feltétlenül kellett teológiai végzettség, így keresték a megoldást arra, hogy az amúgy is lelkészhiányban szenvedő egyházban Vető Istvánnak valódi lelkészi feladat jusson. Ám mielőtt a megoldás megszületett volna, egy ösztöndíj révén már Birminghamben, a Queen’s College ösztöndíjasaként bővítette teológiai ismereteit, többek között az Ószövetség témakörében.
Hazatérését követően az Evangélikus Teológiai Akadémia tanársegédjeként tanított és tartott szemináriumokat. Ekkor kapta az alsóságiak felkérését, ahol tizenhét évig szolgálta a híveket és az egyházat. Tevékenysége az évek múlásával egyre szerteágazóbb lett. Esperesként a Vasi Egyházmegye gyülekezeteinek életét koordinálta, majd országos tisztségeket is betöltött, és egyre inkább érezte, a valódi lelkészi munkától mind messzebbre kerül. Ezért 2006-ban lemondott az esperességről.
Ekkor a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökhelyettesévé választották. Hisz az érdemei, az elvégzett munka gyümölcse nem maradt titokban.
Vető István maga is szívesen emlékezik az alsósági évekre. Ma is fontosnak tartja a gyermekprogramokat, amelyekkel sok új hívet szereztek az egyháznak, az ifjúsági alkalmak megrendezését elősegítő alapítvány létrehozását, az alsósági nőegylet megszervezését, vagy a GYEN-t, azaz a Gyülekezetépítő Evangélikus Napot, hogy csak a legfontosabbakat említsük azok közül, amiért az alsóságiak nagyon nehéz szívvel váltak meg lelkészüktől. (Érdekes véletlen, hogy az alsósági templom rendbehozását – melyet természetesen Vető István vezetett – egy XVI. kerületi, mátyásföldi nyugdíjas, L. Dénes csaknem hatmillió forinttal támogatta.) Vető István mégis azzal az érzéssel távozott Alsóságról, hogy kerek egészet hagyott hátra, megteremtve minden tárgyi feltételét annak, hogy a hangsúly ismét a lelkészi munkára kerülhessen.
Cinkotára érzése szerint lelkészi pályája delén érkezett feleségével és négy gyermekével, a tizenkilenc éves Tamás Istvánnal, a tizenkét éves Kinga Nórával, a három éves Milán Ádámmal és a másfél éves Dávid Barnabással. Mivel az építkezések kora egyelőre Cinkotán is véget ért, minden feltétel adott ahhoz, hogy az első a lelkészi munka legyen. Vető István elsődleges célja, hogy az egyháza által a közelmúltban kiadott, a rendszerváltás óta eltelt két évtized tapasztalatait összegző stratégia alapján a fő hangsúlyt a hívek számának gyarapítására tegye. Eközben egyik vezérelve az ökumenikus elkötelezettség. És kifejezte azt a reményét is, hogy miközben ezen munkálkodik, gyümölcsöző kapcsolatot tud kialakítani az önkormányzattal is, mely törekvésében Szász József képviselő hathatós támogatására számíthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése