2009. január 30-án fekete reggel köszöntött a magyarországi disznótársadalomra. Hajnal hasadtával rögtön hattal lettek kevesebben. Az ok pedig, hogy másnap rendezte a FIDESZ a Cinkotai Tájházban szokásos évi disznótorát. Így a szombati torra szánt húsételek előkészítését már pénteken elkezdték.
Mészáros
Január utolsó napján, szombaton már korán reggel több üst és óriásserpenyő alatt pattogott a tűz a Cinkotai Tájház kertjében. Sőt befűtötték a kemencét is. A rendezők, mint minden évben idén is nagy sokadalomra számítottak. Szorgos kezek már jókor reggel hozzáláttak a hurka a kolbász és a lángos sütéséhez, a disznópörkölt és a toros káposzta főzéséhez. A vendéglátók jelentős mennyiségű szesszel is készültek, így a kezdetben lassan szállingózó, majd egyre nagyobb számban érkező meghívottak mindegyikének jutott egy kupica belépő ital. A délelőtt közepe táján aztán már egyre több ismert arc is feltűnt az addigra valóban sokadalommá hízott vendégseregben. Könnyen összefuthattunk Glattfelder Bélával, Európa-parlamenti képviselőnkkel, aki e körben nem csak említett pozíciója miatt nevezetes, hanem azért is, mert évek óta ő biztosítja a torhoz a disznókat. Aztán felismerhettük dr. Turi Kovács Bélát, a Kisgazda Párt országos elnökét is, aki nem csak kóstolt, hanem beszédet is intézett a jelenlévőkhöz. Így tett Wittner Mária az 56-os szabadságharc ismert egyénisége is, aki szintén rövid beszédben üdvözölte a rendezvényt és az egybegyűlteket. Megkóstolta a kolbászt dr. Illés Zoltán környezetvédelmi szakpolitikus is, csakúgy, mint dr. Bácskai János ferencvárosi képviselő. Természetesen kerületi vezetőink is jelen voltak, így sokan megállították egy-két barátságos szóra Kovács Péter polgármestert, dr. Csomor Ervin és Kovács Raymund alpolgármestereket. Sok gratulációt kapott a Kovács Balázs, Szász József, Szatmáry László és Szatmáry Kristóf alkotta kvartett is, mert ők négyen elévülhetetlen érdemeket szereztek a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában.
Sercegve sült a kolbász, a hurka, folyt a vidám beszélgetés, fogyott a forralt bor, ürültek a kupicák. Így ment ez mindaddig, amíg a Tájház kertjét bejárta a hír, megérkezett a rendezvény díszvendége Tőkés László a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke.
Glattfelder Béla fogadta Európa-parlamenti képviselőtársát és vezette be a Tájház tisztaszobájába. Ott Wittner Mária üdvözölte meleg barátsággal.
És attól, hogy 56, hőse, és az 1989-es romániai forradalom kirobbantója állt a Tájház falai között, az esemény egy pillanat alatt új értelmezést kapott, egy darab kortárs történelemnek lehettünk részesei. És ezt megérezte a vidám sokaság is, mert ettől kezdve mindenki Tőkés püspököt kereste tekintetével.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vendéglátók kíséretében elindult az alkalmi színpad felé. Barátsággal, meleg kézszorításokkal és elismerő pillantásokkal fejezték ki a jelenlévők, hogy olyasvalakit látnak vendégül, aki közülük való, aki a nemzet része még akkor is, ha a haza mai határain túl beszéli a magyar nyelvet.
A Vikol Kálmán, kerületünkben élő erdélyi származású zenepedagógus vezette négytagú népi zenekar ezt az érzést azzal fejezte ki, hogy amikor Tőkés püspök az emelvény közelébe ért, az addig játszott zeneszámot abbahagyva felálltak, és a Himnuszt kezdték játszani. Itt vált a disznótor ünneppé, s az emelkedett hangulatot csak fokozta a magyar után a Székelyhimnusz felcsendülése. Tőkés László nem tudta – talán nem is akarta – leplezni meghatódottságát, és talán otthon érezte magát. Ezután az emelvényre lépett, és beszédet mondott nemzetről, összetartozásról, összefogásról, hazafiasságról és a jövőbe vetett hit erejéről.
Távozása után még volt némi poharazgatás, a sütés-főzés és a lakmározás is folytatódott. De akik ezeket az ünnepélyes, ritka pillanatokat átélték, valószínűleg elsősorban erre fognak emlékezni, és nem a mégoly finom disznótoros ínyencségekre.
Mészáros
Január utolsó napján, szombaton már korán reggel több üst és óriásserpenyő alatt pattogott a tűz a Cinkotai Tájház kertjében. Sőt befűtötték a kemencét is. A rendezők, mint minden évben idén is nagy sokadalomra számítottak. Szorgos kezek már jókor reggel hozzáláttak a hurka a kolbász és a lángos sütéséhez, a disznópörkölt és a toros káposzta főzéséhez. A vendéglátók jelentős mennyiségű szesszel is készültek, így a kezdetben lassan szállingózó, majd egyre nagyobb számban érkező meghívottak mindegyikének jutott egy kupica belépő ital. A délelőtt közepe táján aztán már egyre több ismert arc is feltűnt az addigra valóban sokadalommá hízott vendégseregben. Könnyen összefuthattunk Glattfelder Bélával, Európa-parlamenti képviselőnkkel, aki e körben nem csak említett pozíciója miatt nevezetes, hanem azért is, mert évek óta ő biztosítja a torhoz a disznókat. Aztán felismerhettük dr. Turi Kovács Bélát, a Kisgazda Párt országos elnökét is, aki nem csak kóstolt, hanem beszédet is intézett a jelenlévőkhöz. Így tett Wittner Mária az 56-os szabadságharc ismert egyénisége is, aki szintén rövid beszédben üdvözölte a rendezvényt és az egybegyűlteket. Megkóstolta a kolbászt dr. Illés Zoltán környezetvédelmi szakpolitikus is, csakúgy, mint dr. Bácskai János ferencvárosi képviselő. Természetesen kerületi vezetőink is jelen voltak, így sokan megállították egy-két barátságos szóra Kovács Péter polgármestert, dr. Csomor Ervin és Kovács Raymund alpolgármestereket. Sok gratulációt kapott a Kovács Balázs, Szász József, Szatmáry László és Szatmáry Kristóf alkotta kvartett is, mert ők négyen elévülhetetlen érdemeket szereztek a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában.
Sercegve sült a kolbász, a hurka, folyt a vidám beszélgetés, fogyott a forralt bor, ürültek a kupicák. Így ment ez mindaddig, amíg a Tájház kertjét bejárta a hír, megérkezett a rendezvény díszvendége Tőkés László a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke.
Glattfelder Béla fogadta Európa-parlamenti képviselőtársát és vezette be a Tájház tisztaszobájába. Ott Wittner Mária üdvözölte meleg barátsággal.
És attól, hogy 56, hőse, és az 1989-es romániai forradalom kirobbantója állt a Tájház falai között, az esemény egy pillanat alatt új értelmezést kapott, egy darab kortárs történelemnek lehettünk részesei. És ezt megérezte a vidám sokaság is, mert ettől kezdve mindenki Tőkés püspököt kereste tekintetével.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vendéglátók kíséretében elindult az alkalmi színpad felé. Barátsággal, meleg kézszorításokkal és elismerő pillantásokkal fejezték ki a jelenlévők, hogy olyasvalakit látnak vendégül, aki közülük való, aki a nemzet része még akkor is, ha a haza mai határain túl beszéli a magyar nyelvet.
A Vikol Kálmán, kerületünkben élő erdélyi származású zenepedagógus vezette négytagú népi zenekar ezt az érzést azzal fejezte ki, hogy amikor Tőkés püspök az emelvény közelébe ért, az addig játszott zeneszámot abbahagyva felálltak, és a Himnuszt kezdték játszani. Itt vált a disznótor ünneppé, s az emelkedett hangulatot csak fokozta a magyar után a Székelyhimnusz felcsendülése. Tőkés László nem tudta – talán nem is akarta – leplezni meghatódottságát, és talán otthon érezte magát. Ezután az emelvényre lépett, és beszédet mondott nemzetről, összetartozásról, összefogásról, hazafiasságról és a jövőbe vetett hit erejéről.
Távozása után még volt némi poharazgatás, a sütés-főzés és a lakmározás is folytatódott. De akik ezeket az ünnepélyes, ritka pillanatokat átélték, valószínűleg elsősorban erre fognak emlékezni, és nem a mégoly finom disznótoros ínyencségekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése