A történelmet, a hadi játékokat, a hagyományokat, a szabad levegőt, no meg az ingyen gulyást kedvelők egyaránt megtalálhatták számításukat április 18-án, amikor a Kertvárosi Polgári Együttműködés Egyesület és a Mátyásföldi Lovasegylet közös rendezésében idén is megele-venedett a Tavaszi Hadjárat néhány izgalmas csatajelenete. A helyszín ezúttal a mátyásföldi repülőtér volt.
Mészáros Tibor
Az események már dél körül elkezdődtek a cinkotai tájházban. A csata résztvevőinek lovai csendesen legelésztek a tájház udvarán, miközben a banda húzta, folyt a bor és a toborzás, akárcsak másfél évszázaddal ezelőtt. Ezúttal azonban ünnepélyes előzménye is volt a huszárok és a labancok összecsapásának.
Mint ismeretes, 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása. A falu népének és a honvédek egyik, akkor éppen Cinkotán állomásozó egységének ezt Aulich Lajos hirdette ki az evangélikus parókia kertjében lévő kutat fedő malomkövön állva. A malomkövet azóta a 161 év alatt rárakodott föld rejti, az emlékhelyet pedig csak egy kis emléktábla jelölte egészen április 18-áig.
Vető István evangélikus lelkész megbízásából Terényi István cinkotai festőművész tervezte meg azt az emlékművet, ami a jövőben már méltóbb helye lesz a minden évben ismétlődő em-lékezésnek. A Terényi István elképzelése szerint több jelentést hordozó emlékművet régi, lebontott cinkotai közösségi épületekből és a templom felújításából megmaradt kövekből épí-tette föl a lelkes csapat. A védő, óvó behajlított kezet, a ’48-as zavargásokkor Európa-szerte emelkedő barikádokat és a régi helyi kövekkel beleépített hagyományt egyaránt jelképező emlékművön helyet kapott a már eddig meglévő emléktábla is. A kivitelezést maga a tervező vezette legkitartóbb segítőjének pedig Pipacs Gyula kertész bizonyult, aki hasznos tanácsaival és kétkezi munkájával végig részt vett az emlékmű felépítésében.
Az avatásra a szabadságharc színpompás katonaruháiba öltözött gyalogosok és huszárok dísz-egységei jelenlétében kerületünk részéről Kovács Péter polgármester vállalkozott, az evangé-likus egyház nevében pedig Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke mondott ünnepi be-szédet. Emlékeztetett rá, hogy Cinkota volt a budapesti evangélikus egyház bölcsője, volt idő, amikor a mai, Deák téri püspöki központ is Cinkota alárendeltjeként működött, és e hely azóta is őrzi kiemelt szerepét az evangélikus egyház életében. Mielőtt a püspök úr megáldotta az emlékművet, idézte a Bibliából Krisztus azon mondatát, mely szerint a bölcs ember a múlt és a jelen köveiből építi a jövőt, ami Cinkotán a gyakorlatban is, és átvitt értelemben is folyama-tosan megvalósul. Az ünnepséget a hagyományőrző gyalogság díszlövése zárta.
A folytatás az átmenetileg csatatérré változott mátyásföldi repülőtéren várta az igen nagy számban megjelenő érdeklődőket. A felvonult csapatok nevét és rövid bemutatásukat Szász József önkormányzati képviselő, a Kertvárosi Polgári Együttműködés Egyesület elnöke mondta mikrofonba, ügyesen kihasználva azokat a pillanatokat, amikor se az ágyúk döreje, se az elöltöltős puskák korhűen fülsértő kórusa nem tette ezt lehetetlenné. Így a nézők pontosan tudták, mikor rohamoznak a Mátyásföldi-, vagy a Kaposvári Lovasegylet Ferdinánd-huszárai, mikor az óbudai betyárok szabadcsapata, mikor szegez szuronyt a Magyar Királyi Gyalogez-red, a 32-es Budai Őrezred, mikor töltenek a császári hegyivadászok, és hogyan segíti a ro-hamot a lengyel Wysocki légió. A csatában több mint száz beöltözött résztvevő harcolt. Szik-rát hánytak az egymásnak csendülő kardok, csattogott a karikásostor a betyárok kezében, re-pült a szabadcsapat lányainak szoknyája, fújtattak a paripák, és menekültek a labancok, ahogy az a Tavaszi Hadjárat idején is történt.
Mészáros Tibor
Az események már dél körül elkezdődtek a cinkotai tájházban. A csata résztvevőinek lovai csendesen legelésztek a tájház udvarán, miközben a banda húzta, folyt a bor és a toborzás, akárcsak másfél évszázaddal ezelőtt. Ezúttal azonban ünnepélyes előzménye is volt a huszárok és a labancok összecsapásának.
Mint ismeretes, 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása. A falu népének és a honvédek egyik, akkor éppen Cinkotán állomásozó egységének ezt Aulich Lajos hirdette ki az evangélikus parókia kertjében lévő kutat fedő malomkövön állva. A malomkövet azóta a 161 év alatt rárakodott föld rejti, az emlékhelyet pedig csak egy kis emléktábla jelölte egészen április 18-áig.
Vető István evangélikus lelkész megbízásából Terényi István cinkotai festőművész tervezte meg azt az emlékművet, ami a jövőben már méltóbb helye lesz a minden évben ismétlődő em-lékezésnek. A Terényi István elképzelése szerint több jelentést hordozó emlékművet régi, lebontott cinkotai közösségi épületekből és a templom felújításából megmaradt kövekből épí-tette föl a lelkes csapat. A védő, óvó behajlított kezet, a ’48-as zavargásokkor Európa-szerte emelkedő barikádokat és a régi helyi kövekkel beleépített hagyományt egyaránt jelképező emlékművön helyet kapott a már eddig meglévő emléktábla is. A kivitelezést maga a tervező vezette legkitartóbb segítőjének pedig Pipacs Gyula kertész bizonyult, aki hasznos tanácsaival és kétkezi munkájával végig részt vett az emlékmű felépítésében.
Az avatásra a szabadságharc színpompás katonaruháiba öltözött gyalogosok és huszárok dísz-egységei jelenlétében kerületünk részéről Kovács Péter polgármester vállalkozott, az evangé-likus egyház nevében pedig Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke mondott ünnepi be-szédet. Emlékeztetett rá, hogy Cinkota volt a budapesti evangélikus egyház bölcsője, volt idő, amikor a mai, Deák téri püspöki központ is Cinkota alárendeltjeként működött, és e hely azóta is őrzi kiemelt szerepét az evangélikus egyház életében. Mielőtt a püspök úr megáldotta az emlékművet, idézte a Bibliából Krisztus azon mondatát, mely szerint a bölcs ember a múlt és a jelen köveiből építi a jövőt, ami Cinkotán a gyakorlatban is, és átvitt értelemben is folyama-tosan megvalósul. Az ünnepséget a hagyományőrző gyalogság díszlövése zárta.
A folytatás az átmenetileg csatatérré változott mátyásföldi repülőtéren várta az igen nagy számban megjelenő érdeklődőket. A felvonult csapatok nevét és rövid bemutatásukat Szász József önkormányzati képviselő, a Kertvárosi Polgári Együttműködés Egyesület elnöke mondta mikrofonba, ügyesen kihasználva azokat a pillanatokat, amikor se az ágyúk döreje, se az elöltöltős puskák korhűen fülsértő kórusa nem tette ezt lehetetlenné. Így a nézők pontosan tudták, mikor rohamoznak a Mátyásföldi-, vagy a Kaposvári Lovasegylet Ferdinánd-huszárai, mikor az óbudai betyárok szabadcsapata, mikor szegez szuronyt a Magyar Királyi Gyalogez-red, a 32-es Budai Őrezred, mikor töltenek a császári hegyivadászok, és hogyan segíti a ro-hamot a lengyel Wysocki légió. A csatában több mint száz beöltözött résztvevő harcolt. Szik-rát hánytak az egymásnak csendülő kardok, csattogott a karikásostor a betyárok kezében, re-pült a szabadcsapat lányainak szoknyája, fújtattak a paripák, és menekültek a labancok, ahogy az a Tavaszi Hadjárat idején is történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése