Blogarchívum

Az újságba terjedelmi okokból néhány írás olykor be sem kerül, vagy már néhány szó kihúzásától is elveszti stílusát. Itt cikkeim húzás nélkül, eredeti formában olvashatók. Több fotó a www.indafoto.hu/tibifoto képblogon található. Más újságban, nyomtatott kiadványban vagy internetes oldalon a beleegyezésem nélkül nem közölhetők! Mászáros Tibor tibifoto@t-online.hu mobil: 06-30/260-05-07 Tel.: 403-41-50 A képekre kettőt kattintva a képek megnőnek.

2010. február 18., csütörtök

Piramisok, vagy hegyek?

Még ma sem teljesen eldöntött a kérdés, hogy a Bosznia területén ma már sokak által látogatott viszokói hegypiramisok valódi piramisok-e. Ám hogy az öt közül a legnagyobb, a csupa titok Nap-piramis magyar szempontból világra szóló szenzációt rejtegetett az ma már nem kétséges. Akik ezt a világ előtt ismertté tették, az ősi magyar rovásírás ma élő leglelkesebb apostolai, Friedrich Klára tanárnő, és Szakács Gábor újságíró, előadóművész, rovásírás-szakértő kerületünk lakói.

Mészáros Tibor


Tőlünk autóval alig több mint félnapi távolságra van Boszniában egy völgy, ahol feltűnően szabályos, gúla alakú hegyek sorakoznak egymás mellett. A helybeliek hívták fel az addig csak szabadidős történésznek tartott Semir Osmanagicnak, az USA-ban élő bosnyák üzletembernek a figyelmét a gúla alakú hegyekre, aki pénzt és fáradságot nem kímélve neki is látott a feltárásnak.

A hír felkeltette Szakács Gáborn érdeklődését is, aki többször a helyszínen igyekezettutána járni a legfrissebb fejleményeknek. Majd egyszer Vígh Sándor, szintén kerületünkben élő operatőrt is magával vitte, hogy felvételeket készítsenek a hegypiramis belsejében. Azt ugyanis a NASA-műholdak földfelszín alá látó georadar felvételei alapján már tudták, hogy a hegypiramisok közül a legnagyobbik belsejében – amely egyébként egyharmadával haladja meg a legnagyobb ghizai piramis méreteit – 3,9 km hosszú alagút kanyarog.

Elindultak hát az alacsony, helyenként csak négykézláb járható, majd újra kiszélesedő vágatot követve az ismeretlenbe.

A hegypiramisok körül különben is rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Napjainkban senki nem tudja, kik és milyen céllal építették. Mert ma az már biztosra vehető, hogy nem természetes képződményekről van szó, hanem építettekről. A Nap-piramis belsejében több helyen elágazó járatok indulnak, melyek viszont fel vannak töltve egészen a plafonukig, de a töltelékanyag nem egyezik az alagút falának anyagával. A feltöltés oka is ismeretlen, meg a módszer is, amivel odahordták azt a hihetetlen mennyiségű anyagot. A gúla formájú hegyek falának kibontásakor újabb rejtélyekkel találkoztak a feltárók. A piramisnak négyrétegű fala van, a rétegek között agyagtöltelékkel. A rétegek közel 30 tonnás, szabálytalan vonalban, mégis pontosan egymáshoz illeszkedő kőlapokból állnak, olyan kőből, amely a környéken nem található. Az illesztés rései pedig a ghizai piramis kötőanyagára emlékeztető fehér anyaggal vannak kitöltve. Hogyan kerültek oda ezek az óriáskövek? Hogyan illesztették ilyen pontosan egymáshoz őket? További rejtély a piramis alapjából vett kőzetminta anyaga, amely leginkább a mai cementre emlékeztet, de annál sokkal keményebb.

A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte Szakács Gábort, amikor már olyan mélyre hatoltak az újra kiszélesedő alagútban, ahol előttük még senki nem járt. Ezen a szakaszon ugyanis egy több tonnás, hatalmas, lapos, környezetidegen kőre bukkantak. A fejlámpa fényénél jobban szemügyre vették, és döbbenten ismerték fel rajta a felületébe vésett ősi magyar rovásírás néhány betűjét. Majd később még több százat. Arra sincs magyarázat, hogy miként kerülhetett ez a kő több hasonló monstrummal együtt az alagútba, hiszen nincs ember, aki képes lenne megemelni, gép pedig nem fér el ott, ahol az ember is csak lehajolva tud járni.

Összefüggő szöveget sajnos nem találtak, de a véset peremének kopásából ítélve abban biztosak, hogy a betűket nagyon régen írhatták a kőbe. Az írás lehet magyar is, de lehet egy vele rokon nép írása is, hiszen például az angol és a német nyelv ugyanazokat a betűképeket használja két egészen eltérő nyelv szavainak jelölésére. A jelek egyesek szerint akár 8-10 000 évesek is lehetnek.

Egyelőre több a kérdőjel, mint a biztos válasz. mindenesetre a felvétel Vígh Sándor jóvoltából elkészült, és így január 26-án bemutathatták azt az érdeklődőknek az Erzsébet-ligetben. A kutatás folytatódik, mi pedig izgatottan várjuk a további eredményeket.

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók