Ma már egyre kevesebben tudják, hogy valóban volt egyszer egy akadémia Mátyásföldön, a mai Külkereskedelmi Főiskola épületében. Mégpedig a II. Rákóczy Ferenc katonai akadémia, amelyben magas színvonalú katonai képzés folyt. Szeptember 19-én az egykori diákok, tanárok és rokonaik emlékeztek az egyre távolodó régi szép időkre.
Mészáros Tibor
Hogy Horváth Gyula egykori rákóczista, a katonai akadémia egyik éltanulója volt, azt természetesen nem tőle tudom. Erre a Kertvárosi Nótaklub egyik állandó fellépője, az Erzsébetligeti színházba járók által jól ismert Fazekas József énekművész – szintén az akadémia egykori diákja – hívta fel a figyelmemet. De azért az valószínűleg nem véletlen, hogy a nosztalgianap egyik fő szervezője éppen Horváth Gyula volt.
Az ő elmeséléséből tudom, hogy 1954-ben vették birtokba az akadémia tanulói a Diósi Lajos utcai épületet. Az intézménybe a nyolcadik osztályt sikeresen elvégzett fiúk jelentkezhettek, akikből a haza számára kívántak érettségizett tiszteket képezni. Csapatzászlót az Ikarus gyár adományozott nekik, tanáraik pedig a honvédelemmel kapcsolatos ismeretek kiválóságai voltak.
Persze mielőtt valaki azt hinné, hogy az akadémisták élete csupa élvezet volt, nem árt ha tudja, hogy az akadémián a katonai fegyelem mindent megelőzött. A hétköznapok a hat órai kelést azonnal követő reggeli tornával kezdődtek, télen is félmeztelenül végrehajtva. Majd a katonai tárgyak minél alaposabb elsajátítása. Ennek része volt az országjárás is, hiszen a leendő tiszteknek sokat kellett tudniuk az ország felépítéséről, iparáról, földrajzáról, hiszen jól védeni csak azt lehet, amit ismer az ember. És hogy képesek is legyenek a katonai feladatokra, a padban elsajátítható tárgyak mellett meg kellett ismerkedniük a vívás, a lovaglás, a lőfegyver-használat és a motorvezetés mellett olyan kellemes tudományokkal is, mint a tánc. Egy tiszttől ugyanis társaságban is kifogástalan viselkedést vártak el.
Emellett azért volt idő elég jelentős kulturális tevékenységre is. Kapcsolatban álltak a lakossággal, közös rendezvényeket szerveztek, amelyeknek helyszíne sokáig az Ikarus kultúrház volt. Az itt zajló oktatás sikerét bizonyítja, hogy huszonöt tábornok, vezérkari főnökök és számtalan katonai vezető mondhatja el magáról, hogy a mátyásföldi akadémián alapozta meg pályafutását. Nem csoda hát, hogy akik itt végeztek, még őszülő halántékkal is kellemes emlékeket ápolnak az egykori alma materről.
2006-ban érettségi találkozót tartottak az 1956-ban végzett osztály tagjai. Itt fogalmazódott meg az igény arra, hogy szélesítsék ki a találkozót az összes fellelhető volt diákra, az esetleg még élő tanárokra, egyszóval mindenkire, aki a II. Rákóczi Ferenc katonai akadémiához bárhogy kötődik.
A szeptember 19-ei rendezvény néhány üdvözlő beszéd, és régi időket idéző dal eléneklése után az Erzsébetligeti Színházban folytatódott. Itt sokan színpadra léptek az egykori diákok közül. Ki verssel, ki prózával, ki csak az emlékek felidézésével, de volt olyan is akinek unokája hegedült, vagy mondott verset a nagyszülők tiszteletére. A humor végigkísérte az előadást, akárcsak a sajnálatos emlékezés azokra, akik már nem lehettek jelen a nosztalgianapon.
A műsort egy kiadós ebéd követte a liget fái közt megterített asztalok mellett, majd amikor a gulyásleves és a sztrapacska szorítása már kezdett alábbhagyni, következett a kosztümös dámalovaglás, utána a díjlovaglás, ezeket követően pedig mindenféle játék szerepelt a programban. A jelenlévők azonban úgy döntöttek, hogy a kötélhúzás helyett inkább beszélgetéssel töltik az időt, mert a következő alkalomra jövő szeptemberig kell várni.
És még valamiről döntöttek. Arról, hogy aki teheti minden év szeptember 21-én, az esztergomi bevonulás napján eljön, hogy találkozzon a régi cimborákkal. Ez a nap ugyanis ezentúl a Rákóczisták Napja.
Mészáros Tibor
Hogy Horváth Gyula egykori rákóczista, a katonai akadémia egyik éltanulója volt, azt természetesen nem tőle tudom. Erre a Kertvárosi Nótaklub egyik állandó fellépője, az Erzsébetligeti színházba járók által jól ismert Fazekas József énekművész – szintén az akadémia egykori diákja – hívta fel a figyelmemet. De azért az valószínűleg nem véletlen, hogy a nosztalgianap egyik fő szervezője éppen Horváth Gyula volt.
Az ő elmeséléséből tudom, hogy 1954-ben vették birtokba az akadémia tanulói a Diósi Lajos utcai épületet. Az intézménybe a nyolcadik osztályt sikeresen elvégzett fiúk jelentkezhettek, akikből a haza számára kívántak érettségizett tiszteket képezni. Csapatzászlót az Ikarus gyár adományozott nekik, tanáraik pedig a honvédelemmel kapcsolatos ismeretek kiválóságai voltak.
Persze mielőtt valaki azt hinné, hogy az akadémisták élete csupa élvezet volt, nem árt ha tudja, hogy az akadémián a katonai fegyelem mindent megelőzött. A hétköznapok a hat órai kelést azonnal követő reggeli tornával kezdődtek, télen is félmeztelenül végrehajtva. Majd a katonai tárgyak minél alaposabb elsajátítása. Ennek része volt az országjárás is, hiszen a leendő tiszteknek sokat kellett tudniuk az ország felépítéséről, iparáról, földrajzáról, hiszen jól védeni csak azt lehet, amit ismer az ember. És hogy képesek is legyenek a katonai feladatokra, a padban elsajátítható tárgyak mellett meg kellett ismerkedniük a vívás, a lovaglás, a lőfegyver-használat és a motorvezetés mellett olyan kellemes tudományokkal is, mint a tánc. Egy tiszttől ugyanis társaságban is kifogástalan viselkedést vártak el.
Emellett azért volt idő elég jelentős kulturális tevékenységre is. Kapcsolatban álltak a lakossággal, közös rendezvényeket szerveztek, amelyeknek helyszíne sokáig az Ikarus kultúrház volt. Az itt zajló oktatás sikerét bizonyítja, hogy huszonöt tábornok, vezérkari főnökök és számtalan katonai vezető mondhatja el magáról, hogy a mátyásföldi akadémián alapozta meg pályafutását. Nem csoda hát, hogy akik itt végeztek, még őszülő halántékkal is kellemes emlékeket ápolnak az egykori alma materről.
2006-ban érettségi találkozót tartottak az 1956-ban végzett osztály tagjai. Itt fogalmazódott meg az igény arra, hogy szélesítsék ki a találkozót az összes fellelhető volt diákra, az esetleg még élő tanárokra, egyszóval mindenkire, aki a II. Rákóczi Ferenc katonai akadémiához bárhogy kötődik.
A szeptember 19-ei rendezvény néhány üdvözlő beszéd, és régi időket idéző dal eléneklése után az Erzsébetligeti Színházban folytatódott. Itt sokan színpadra léptek az egykori diákok közül. Ki verssel, ki prózával, ki csak az emlékek felidézésével, de volt olyan is akinek unokája hegedült, vagy mondott verset a nagyszülők tiszteletére. A humor végigkísérte az előadást, akárcsak a sajnálatos emlékezés azokra, akik már nem lehettek jelen a nosztalgianapon.
A műsort egy kiadós ebéd követte a liget fái közt megterített asztalok mellett, majd amikor a gulyásleves és a sztrapacska szorítása már kezdett alábbhagyni, következett a kosztümös dámalovaglás, utána a díjlovaglás, ezeket követően pedig mindenféle játék szerepelt a programban. A jelenlévők azonban úgy döntöttek, hogy a kötélhúzás helyett inkább beszélgetéssel töltik az időt, mert a következő alkalomra jövő szeptemberig kell várni.
És még valamiről döntöttek. Arról, hogy aki teheti minden év szeptember 21-én, az esztergomi bevonulás napján eljön, hogy találkozzon a régi cimborákkal. Ez a nap ugyanis ezentúl a Rákóczisták Napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése