A hajdan szebb időket látott Ikarus sporttelep sarkában, ahol régen kézilabda pálya volt lelátóval, szeptember 12-én ismét Ikarus buszok álltak, mint régen, ha az exportra gyártott rengeteg jármű a gyár területén már nem fért el. Most azonban csak az emlékek felidézésére állították oda azokat a rendezők. És ugyanebből az okból rendezték meg a Retro partit is, amelyre a gyár régi dolgozóit várták.
Mészáros Tibor
Mint tudjuk, az Ikarus gyár már csak épületeiben létezik, a buszgyártás régen megszűnt Mátyásföldön. Azok azonban, akik hosszú évekig, évtizedekig itt dolgoztak, egyre őszebb hajjal, egyre fogyatkozó számban, de szívesen jönnek össze, hogy felidézzék a gyár fénykorát, amely legtöbbször saját, aktív életük legfontosabb szakaszával is egybe esett. Ők azok, akik félszavakból is értik egymást. És mivel emlékezni legjobban fehér asztal mellett lehet, egyúttal főzőversenyt is hirdettek a résztvevők számára. Ez azonban csak ürügy volt az együttléthez, a főszerep nyilván az emlékezésé volt.
A bográcsokat a földes focipálya mellett állították föl, melyekhez a belevalót a versenyzők, a tűzrakó helyet és a tűzre valót pedig az Otthonunk a XVI. Kerület Ikarus Klubja biztosította.
Színes ernyők alatt, lázas szeletelés, zöldségpucolás jelezte, a résztvevők komolyan veszik a versenyt. Aztán fellobbantak a tüzek és elkezdődött a főzőcske. Közben persze folyt a beszélgetés, viccelődés is, úgyhogy a közelben lakókhoz némi füsttel és ételillattal kevert zsibongás hangjait vihette a szél.
Ki ebéd előtt, ki az után tekintette meg a veterán autóbuszokat, és bizony a legendás farmotoros Ikarus 55-ös nem csak a kissé elfogult gyáriaknak, de gyermekeiknek és unokáiknak is elnyerte a tetszését. A buszokra fel lehetett szállni, és a gyerekek nagy örömére a duda is működött. A látogatók között felfedeztük Zsinka László önkormányzati képviselőt is, akinek mátyásföldi lakosként nyilván személyes emlékei vannak a gyárról és az itt gyártott buszokról. A kiállított járművek között helyet kért magának egy Csepel műhelykocsi és egy legmodernebb, a NABI által gyártott autóbusz is. Ebben a körben azonban valószínűleg a régi „faros”-nak volt nagyobb rajongótábora.
Így emlékeztek az Ikarus dolgozók szeptember 12-én arra a gyárra, amelyiknek sorsa máig heves viták tárgya, és sokan vallják azt a nézetet, hogy Európa legnagyobb autóbuszgyárát meg lehetett volna menteni. És a vita nagy valószínűséggel jövőre, ugyanitt folytatódik.
Mészáros Tibor
Mint tudjuk, az Ikarus gyár már csak épületeiben létezik, a buszgyártás régen megszűnt Mátyásföldön. Azok azonban, akik hosszú évekig, évtizedekig itt dolgoztak, egyre őszebb hajjal, egyre fogyatkozó számban, de szívesen jönnek össze, hogy felidézzék a gyár fénykorát, amely legtöbbször saját, aktív életük legfontosabb szakaszával is egybe esett. Ők azok, akik félszavakból is értik egymást. És mivel emlékezni legjobban fehér asztal mellett lehet, egyúttal főzőversenyt is hirdettek a résztvevők számára. Ez azonban csak ürügy volt az együttléthez, a főszerep nyilván az emlékezésé volt.
A bográcsokat a földes focipálya mellett állították föl, melyekhez a belevalót a versenyzők, a tűzrakó helyet és a tűzre valót pedig az Otthonunk a XVI. Kerület Ikarus Klubja biztosította.
Színes ernyők alatt, lázas szeletelés, zöldségpucolás jelezte, a résztvevők komolyan veszik a versenyt. Aztán fellobbantak a tüzek és elkezdődött a főzőcske. Közben persze folyt a beszélgetés, viccelődés is, úgyhogy a közelben lakókhoz némi füsttel és ételillattal kevert zsibongás hangjait vihette a szél.
Ki ebéd előtt, ki az után tekintette meg a veterán autóbuszokat, és bizony a legendás farmotoros Ikarus 55-ös nem csak a kissé elfogult gyáriaknak, de gyermekeiknek és unokáiknak is elnyerte a tetszését. A buszokra fel lehetett szállni, és a gyerekek nagy örömére a duda is működött. A látogatók között felfedeztük Zsinka László önkormányzati képviselőt is, akinek mátyásföldi lakosként nyilván személyes emlékei vannak a gyárról és az itt gyártott buszokról. A kiállított járművek között helyet kért magának egy Csepel műhelykocsi és egy legmodernebb, a NABI által gyártott autóbusz is. Ebben a körben azonban valószínűleg a régi „faros”-nak volt nagyobb rajongótábora.
Így emlékeztek az Ikarus dolgozók szeptember 12-én arra a gyárra, amelyiknek sorsa máig heves viták tárgya, és sokan vallják azt a nézetet, hogy Európa legnagyobb autóbuszgyárát meg lehetett volna menteni. És a vita nagy valószínűséggel jövőre, ugyanitt folytatódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése