A Corvin Művelődési Ház eddig is részt vett a fővárosi Szüni-dö-dö programokban azzal a céllal, hogy az iskolákból kiszabadult diáknépnek legalább néhány napra tartalmas, mégis szórakoztató elfoglaltságot kínáljon. Az eddigi kézműves foglalkozásokkal szemben most szabadidős programokra pályázott a kultúrház lelkes csapata. A sikeres pályázat – amint azt lapunkban is meghirdettük – háromnapos rendezvényt tett lehetővé.
Mészáros Tibor
Mészáros Tibor
A korábbi évek jó emlékeket hagyhattak a résztvevőkben, mert olyan sok volt a jelentkező, hogy nem is tudtak mindenkit fogadni.
Akik voltak olyan szerencsések, hogy befértek a keretbe, az első napon különféle bátorságpróbákon vehettek részt. A feladatok teljesítéséhez talán nem is annyira b
átorság, mint inkább önbizalom, ügyesség, mozgékonyság volt szükséges, hiszen nem a bőrüket vitték a vásárra a jelentkezők, legfeljebb egy kisebb hasra esést kockáztattak mondjuk a zsákbanfutás alkalmával. De azért elég ügyesnek kellett lenni az akadálypálya teljesítéséhez, gyorsnak az időre futásban, technikásnak a gránátvetésben, találékonynak a labirintus megfejtésében, és nem túl finnyásnak a mocsárjárásban. A feladatoknak egy közös vonásuk volt: csapatokba tömörülve teljesítették azokat
a gyerekek, hogy a közösségi szellem jegyében ne csak önmagukért, hanem egymásért is izguljanak.
A második nap a Buci maci parti nevet kapta a rendezőktől. Ez a színpad napja volt, hiszen olyan praktikákkal ismerkedhettek a gyerekek, mint az arcfestés, az álarckészítés, díszek, feliratok tervezése és megvalósítása. Majd elérkezett a koncert ideje, amikor Joós Tamás előadóművész gitárt, Vaszta Pál, a Corvin Művelődési Ház rendezvényszervezője pedig dobverőt ragadott, és nagysikerű gyermekkoncertet adott az együtténeklésre mindig kapható közönségnek.
Az igazi hátborzongatás azonban a harmadik, a Kincskereső napon következett be. Ekkor ugyanis vérszomjas kalózok szállták meg az Erzsébet-ligetet, és miközben az események a Fekete kalóz kincse körül zajlottak, mellékesen elraboltak néhány beavatott hölgyet is. A gyerekeknek őket kellett kiszabadítaniuk különféle feladatok teljesítésével. Az életvíz gyűjtés, a lufik jelképezte ágyúgolyókba rejtett titkos üzenetek megtalálása, a pókhálószerűen kifeszített kötelek közötti átmászás, a kalózpróba, az óriáspuzzle összerakása térképpé, vagy a titkosírással írt dal szövegének megfejtése és előadása mind egy lépést jelentett a rabok kiszabadítása érdekében. Jenei Mónika a Színház igazgató-helyettese korabeli jelmezben a fekete kalóz lányaként, vagy Varga Katalin rendezvényszervező félszemét takaró kalózkötéssel a fején
még a felnőttek számára is emlékezetes alakokat formáltak meg az izgalmas kalózjátékban.
S ha már a ház dolgozói szóba kerültek, említsük meg, hogy nem lehetett nem észrevenni azt az önzetlen, szinte gyermeki lelkesedét, amellyel a színház összes dolgozója hiúságát félre téve jelmezbe bújt, és teljes lelkesedéssel szolgálta a jó ügyet, a gyerekek szórakoztatását.
Az első napon ötven, a másodikon hatvan, harmadikon pedig kilencvenhét általános iskolás vett részt a Szüni-dö-dö XVI. kerületi rendezvényén. Amint az a regisztrációból kiderült, voltak csoportos résztvevők a szomszédos XVII. kerületből, de még Csepelről is.
Ezek után nem csoda, hogy a távozók nem titkolták azt a véleményüket, hogy szeretnének jövőre is valami hasonlóan izgalmas játékban részt venni.
Akik voltak olyan szerencsések, hogy befértek a keretbe, az első napon különféle bátorságpróbákon vehettek részt. A feladatok teljesítéséhez talán nem is annyira b


A második nap a Buci maci parti nevet kapta a rendezőktől. Ez a színpad napja volt, hiszen olyan praktikákkal ismerkedhettek a gyerekek, mint az arcfestés, az álarckészítés, díszek, feliratok tervezése és megvalósítása. Majd elérkezett a koncert ideje, amikor Joós Tamás előadóművész gitárt, Vaszta Pál, a Corvin Művelődési Ház rendezvényszervezője pedig dobverőt ragadott, és nagysikerű gyermekkoncertet adott az együtténeklésre mindig kapható közönségnek.
Az igazi hátborzongatás azonban a harmadik, a Kincskereső napon következett be. Ekkor ugyanis vérszomjas kalózok szállták meg az Erzsébet-ligetet, és miközben az események a Fekete kalóz kincse körül zajlottak, mellékesen elraboltak néhány beavatott hölgyet is. A gyerekeknek őket kellett kiszabadítaniuk különféle feladatok teljesítésével. Az életvíz gyűjtés, a lufik jelképezte ágyúgolyókba rejtett titkos üzenetek megtalálása, a pókhálószerűen kifeszített kötelek közötti átmászás, a kalózpróba, az óriáspuzzle összerakása térképpé, vagy a titkosírással írt dal szövegének megfejtése és előadása mind egy lépést jelentett a rabok kiszabadítása érdekében. Jenei Mónika a Színház igazgató-helyettese korabeli jelmezben a fekete kalóz lányaként, vagy Varga Katalin rendezvényszervező félszemét takaró kalózkötéssel a fején
még a felnőttek számára is emlékezetes alakokat formáltak meg az izgalmas kalózjátékban.
S ha már a ház dolgozói szóba kerültek, említsük meg, hogy nem lehetett nem észrevenni azt az önzetlen, szinte gyermeki lelkesedét, amellyel a színház összes dolgozója hiúságát félre téve jelmezbe bújt, és teljes lelkesedéssel szolgálta a jó ügyet, a gyerekek szórakoztatását.
Az első napon ötven, a másodikon hatvan, harmadikon pedig kilencvenhét általános iskolás vett részt a Szüni-dö-dö XVI. kerületi rendezvényén. Amint az a regisztrációból kiderült, voltak csoportos résztvevők a szomszédos XVII. kerületből, de még Csepelről is.
Ezek után nem csoda, hogy a távozók nem titkolták azt a véleményüket, hogy szeretnének jövőre is valami hasonlóan izgalmas játékban részt venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése