Pista bácsi

Aki Darázs István népi fafaragó nevét nem hallotta a XVI. kerületben, az valószínűleg tegnap költözhetett szeretett kertvárosunkba. S ha ebben van is némi túlzás, Pista bácsit, akit már az őszülő generáció is bácsinak szólít, biztosan többen ismerik, mint ahányan nem. Aki meg nem ismeri, bizony bánhatja, mert egy letűnőben lévő világ tisztességének egyik utolsó képviselőjét tisztelhetjük benne.

Mészáros Tibor

Darázs István népi fafaragó kiállítása április 30-án nyílik az Erzsébetligeti Színház aula galériájában – olvashattuk a meghívón. Ám ennek alapján sem gondolhattuk, hogy ilyen gazdag anyag, valóságos szoborerdő várja majd a látogatókat azon a bizonyos csütörtöki napon. Az aula galéria teljes falfelületét megtöltik a fából faragott domborművek, és szinte mindegyik dombormű előtt áll egy posztamens, hátán egy kisplasztikával, amelyen sokszor két-három alak figyel ránk hol zord, hol barátságos szemekkel. Egyszóval rengeteg munkát sejtet a kiállított anyag.
Darázs István anyai nagypapájától, egy megbecsült bognármestertől tanulta a fa szeretetét. Népi fafaragónak tartja magát és nincs túl nehéz dolgunk, ha az általa elmondottakból össze akarjuk rakni művészi hitvallását: faragok a magam gyönyörűségére, mások gyönyörködtetésére, megörökítem a magyar múlt emlékeit, a haza nagy egyéniségeit, ezzel nevelve az utánunk következő generációkat.
A művek között megtaláljuk Szent Istvántól Sára Sándorig, Bánk bántól József Attiláig, vagy az egyszerű kaszás parasztembertől mondjuk Tolcsvay Béláig terjedően a közel- és régmúlt számtalan közismert szereplőjét. A világi tárgyú szobroknak vallásos hátteret állít a keresztút stációinak faragott változata, amelynek különlegessége, hogy a főalak, Krisztus, a faanyag színétől egy árnyalattal sötétebb festéssel van kiemelve környezetéből.
A stáció képeit leszámítva mindegyik műnek van valami naiv, ugyanakkor hazafias kisugárzása. Darázs István szobrai mindegyikéhez odaképzelhetünk egy darabka nemzeti színű szalagot és egy-két ütemet a Himnuszból. S ha ezeket gondolatban összerakjuk, a kiállítást végignézve nagy biztonsággal következtethetünk a művész itt nem látható alkotásaira is, és az összegzésből egy hazafias életmű víziója bontakozhat ki előttünk.
Darázs István pedagógusi múlttal a háta mögött is egyszerű ember. A szó legnemesebb értelmében. Kiállítása megnyitója is kerülte a külsőségeket. Mindössze Bankó László, a Corvin Művelődési ház igazgatója mondott rövid bevezetőt, utána pedig Darázs István beszélt hazaszeretetről, tisztességről, az ifjúság nevelésének fontosságáról és ennek tükröződéséről saját művészetében. Majd egyik művével ajándékozta meg Bankó Lászlót művészetpártoló tevékenysége elismeréséül.
A vendégeket végül egy kis állófogadás várta, de ez a nap egészen biztosan nem ezért őrződik meg emlékezetünkben.