Hadüzenet a kultúrszemétnek

Ómátyásföldi Kultúrkaszinó

A kaszinó (casino) eredetileg házikót, kis házat jelent. Manapság azonban a szót inkább átvitt értelemben használjuk. Olyan zártkörű rendezvényt, zártkörű társaságot jelöl, amelynek tagjai valamilyen közös tulajdonság mentén érzik egy társaságba tartozónak magukat. Esetünkben október 15-én az Erzsébetligeti Színház Új galériájában a kultúra, azon belül is a komolyzene szerelmesei vehettek részt igazán kivételes szellemi kalandban Tóth János, a kerületünkben lakó Liszt-díjas operaénekes jóvoltából.

Mészáros Tibor

Horváth Szabolcsné, dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella, dr. Hoffman Károlyné és Tóth András iskolaigazgatók, valamint Bankó László, az Erzsébetligeti Színház első embere volt a kitaláló-ja annak a közösségi gondolkodást elősegíteni szándékozó programnak, amely a Széchenyi- féle kaszinók és egyletek világát szeretné újraéleszteni.
A cél ezúttal az, hogy a minden hónap harmadik szerdáján ismétlődő rendezvény a szellemi ínyencségekre, az intellektuális élményekre fogékony kerületlakóknak kínáljon magas szín-vonalú társalgási lehetőséget.
Minden alkalomnak lesz egy ismert előadója, aki mintegy negyvenperces előadást tart saját szakterületéről. A második negyven percben az előadó az elhangzottakkal kapcsolatos kérdé-sekre válaszol, a harmadik negyven perc pedig egy kis tea és sütemény kíséretében a kötetlen beszélgetésé, a polgári értelmiségi eszmecseréé.
Ma már tudjuk, Tóth János személyében olyan előadóra esett a választás, aki elsőként való-színűleg hosszú időre meghatározta a Kultúrkaszinó színvonalát. Hiszen az ő lebilincselő ze-neismertetője után, már csak valami hasonlóan magas színvonalú teljesítménnyel lehet előáll-ni. Pekár István, a Duna Televízió volt elnöke, a novemberi kaszinó előadója meg is jegyezte, ezek után valóban nem lesz könnyű dolga.
Először Bankó László üdvözölte a megjelenteket, néhány mondatban ismertette a kaszinó megszületésének történetét, és bemutatta az ötletgazdákat. Közülük Tóth András, a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola igazgatója olvasta fel, majd emelte a magasba a kaszinó ala-pító okiratát, amelyet a rendezvény végén mindenki aláírt.
Ezután Tóth János, az Operaház magánénekese a zongorához ült, és vezetésével elkezdődött a barangolás a zene világában. A Liszt-díjas operaénekes nagyon szerencsés, mindenki által fogható hangnemet talált a harmóniák birodalmának bemutatásához, mert amikor eltelt az előadásra szánt negyven perc, a közönség egyként fejezte ki óhaját, hogy ne a kérdések kö-vetkezzenek, hanem a művész folytassa a bemutatót. Ő pedig szerényen, a saját személyét egyáltalán nem hangsúlyozva, szinte a háttérből vezette a hallgatóságot a komoly- és könnyű-zene dallamai között, olyan összefüggésekre rávilágítva, amelyekről elmondhatjuk, a jelenlé-vők valóban szellemi kalandként élték át azokat. Az est végére kicsit mindnyájan zeneértőnek éreztük magunkat, dúr- és moll hangnemek, tercek, kvartok felhangok és gyönyörű melódiák csengtek emlékezetünkben. A zongorán eljátszott dallamok, a saját hangon előadott, majd, a vetített képekről idézett részletek jól illusztrálták a zeneelméleti eszmefuttatásokat. Tóth János finom humorral színesített szórakoztató előadásmódja megérdemelten váltott ki elismerő tap-sot.
Az Erzsébet-ligetben tehát elindult valami, ami szembe megy az árral. Azzal a mindent elborí-tó árral, amelynek hordalékaként a gagyi már az állkapcsunkig ér, és amelynek köszönhetően Ruttkai Éva és Törőcsik Mari, Sinkovics Imre és Latinovits Zoltán ismeretlen neveknek szá-mítanak, de a celebek teljes életrajzát a fél ország fújja.
Ha Önök sem a sodródók táborát szaporítják, november 19-én szerdán, tizennyolc órakor találkozzunk az Erzsébet-ligetben. Az Ómátyásföldi Kultúrkaszinó és Pekár István szeretettel várja Önöket egy kis disputára a médiáról és a nemzeti kultúráról.